Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története
40 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) Arra nézve továbbá, hogy miért is halhatott el olyan egyszerűen ez a próbálkozás még a lelkészek részéről is, két érv szokott elhangzani. Egyrészt a lelkészek jelentős része egyébként is nemes volt,2°3 másrészt pedig mint lelkészek adómentességet élveztek a nemtelenek is, ezzel a legtöbben meg is elégedtek. Mindenestre a hallgatólagos nemesség továbbörökítésének szándéka - mivel az csupán a lelkész utódokat illette meg - a lelkészi dinasztiák kialakulásának egyik alapja lehet. Ezek után csupán az a feladat, hogy a Dávidházy család 18-19. században élt tagjait a fentebbieknek megfelelően elhelyezzük jogi szempontból a rendi társadalomban. Jogállásuk ugyanis nem teljesen egyértelmű, a nemesség tudata megvan bennük, mint azt a családi krónikában is megörökítették, és két családfán, az oldalágakat kissé zavarosan feltűntetve, de a fontosabb főágat egészen pontosan elhelyezve vezették magukat vissza Békés Lászlóig. Ezzel kapcsolatban két rövidebb, ám nagyon tanulságos szövegrészletet teljes egészében idézek a család levelesládájából, az elsőt a családi krónikából: „Dávidházy Békés János édes atyám uram született Arad vármegyében, Ágya nevű helységben, 1758^ esztendőben januariusnak 25k napján szegény szüléktől; de a’ kiknek atyjok prédikátor volt, kinek ismét eleji mind prédikátorok voltak, sőt néha esperesek is Boros Jenőn, Dobozon s. a. t. Ez a familia szakadt Vas vármegyéből hol a’ nemességet nyerte II. Rudolf császár alatt is83ban 13 Jan. Szalafőn Békés László. Minthogy pedig akkori világban a’ nemes embernek sokszor és a maga költségén kellett katonáskodnia, valamint más kisebb rangú, úgy ebben a’ famíliában kedvetlenségbe kezdett jönni a’ nemesség. Lászlónak két fiai voltak Ferencz és Pál. Amannak fijai a’ fejebbi okból, vagy prédikátorok, vagy oskola rectorok lettek, tudván, hogy úgy is szabadok lehetnek, kevesebb áldozattal, és igy ez az ág ezen okon ki esett a’ nemesség ususából, mit ők nem bántanak, sőt utoljára, minthogy Dávidházán laktak, még a Békés nevezettel sem gondoltak. A Pál fijai pedig inkább a’ Mars zászlója alatt maradtak, mint a’ Minerva aegise alá mentek volna ’s ma is ususában vágynak a’ nemességnek. ”2°4 203 204 203 A lelkészek közötti nemesek arányára nézve csupán közvetett adatokkal rendelkezünk, nagy országos különbségekkel. Rácz István a debreceni kollégium tógátusai között a reformkorban 16%-ot elérő nemesi részarányt számolt össze, ebből következtetve arra, hogy a tógátusok közül kikerülő lelkészek között is megközelítően ekkora lehet a nemesek aránya. RÁCZ, 2002. 97. p. Benda Kálmán hasonló jellegű számításai a sárospataki kollégiummal kapcsolatban meglepően magas, egy időben 70%-os nemesi jelenlétet mutat a diákok között. Ld.: BENDA KÁLMÁN: A kollégium története 1703-tól 1849-ig. Ili: A Sárospataki Református Kollégium története. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Bp., 1981. (továbbiakban: BENDA, 1981.) 97. p. Mindez persze magyarázható a sárospataki kollégium vonzáskörzetének történeti okokból kifolyólag jóval magasabb nemesi számarányával, a különbség azonban szembeszökő. Az mindenesetre megállapítható, hogy a református lelkészi karnak számottevő része volt nemes. 204 TtREL. DLL. III. Aranykönyv 4. Dávidházy III. Sámuel édesapjáról írt életrajza.
