Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Forgó András: Véghseő Tamás: "... mint igaz egyházi ember..." A történelmi Munkácsi Egyházmegye görög katolikus egyházának létrejötte és 17. századi fejlődése
Recenziók 82 Véghseő Tamás: „...mint igaz egyházi ember...” A történelmi Munkácsi Egyházmegye görög katolikus egyházának létrejötte és 17. századi fejlődése. Nyíregyháza, Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, 2011. (Collectanea Athanasiana. Studia. I/4.) 189 old. A főiskola által 2008-ban útjára indított Collectanea Athanasiana sorozatának negyedik köteteként látott napvilágot Véghseő Tamás munkája a munkácsi görög katolikus püspökség történetéről a kezdetektől De Camillis János József püspöki tevékenységéig. A szerző a kötet első (,.nemini cordi fuit...” Egy perifériaegyház lehetőségei a vallási megújulás korában c.) fejezetében először röviden összefoglalja a ruszinok betelepülésével és a Munkács központtal létrejött egyházmegye kialakulásával kapcsolatos tudományos eredményeket, majd arra a kérdésre keresi a választ, hogy lett volna-e más lehetősége a felsőmagyarországi ruszin ortodox közösségnek a fennmaradásra és identitásának megőrzésére, mint az egyesülés a katolikus egyházzal. A szerző a kérdés megválaszolásához az utóbbi évtizedben hazánkban is elterjedt, Wolfgang Reinhard és Heinz Schilling nevével fémjelzett konfesszionalizáció-elméletet hívja segítségül. Az eredmény egyértelmű: „Korszakunkban tehát a Magyar Királyság északkeleti régióiban élő keleti szertartású keresztények a kor fogalmai szerint modern egyházaknak, felekezeteknek számító vallási közösségek »szomszédságában« éltek, melyek ráadásul nem csak az üdvösségre vezető igazság kizárólagos birtoklásáról, illetve műveltségbeli és társadalmi felsőbbrendűségükről voltak meggyőződve, hanem kötelességüknek is tartották a hitvallásuk (konfessziójuk) elfogadásának lehetőségét más fele- kezetbelieknek is »felajánlani«. Mivel ez a »felajánlás« (térítés) nem csak a két nagy felekezet képviselői között zajlott le, hanem a keleti szertartású közösség tagjai felé is irányult, a fentebb említett »szomszédság« szükségszerűen »szorítássá« is vált.” (21. p.) Ráadásul az uniót megelőző időszakban az erdélyi fejedelem által támogatott református konfesszió „felajánlkozása” tűnt erősebbnek. Hogy a ruszin egyház egésze feletti református ellenőrzés a közösség felekezeti identitásának feladását jelentette volna, azt jól mutatják azok a példák, ahol ez az ellenőrzés megvalósult. A szerző által De Camillis püspök tevékenysége kapcsán idézett egyik forrás szerint a református felügyelet alatt álló ruszin egyházközségekben a kálvini hittételeket tartalmazó katekizmust terjesztettek, eltávolították a templomokból a kereszteket és az ikonokat, megszüntették a gyónást, az áldozást, a bérmálást stb. (120. p., 374. sz. jegyz.) Könnyen belátható, hogy így nem sok maradt volna az ortodox vallásgyakorlatból. Ezenkívül a Kárpátokon túli, a lengyel-litván államban működő ún. rutén egyház uniós eredményei is a katolikus egyház felé mozdították a magyarországi ruszin közösséget. A kötet második fejezete (A modernizáció lehetősége: a görög katolikus egyház létrejötte) az unió megszületésének körülményeit vizsgálja. Az
