Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Forgó András: Véghseő Tamás: "... mint igaz egyházi ember..." A történelmi Munkácsi Egyházmegye görög katolikus egyházának létrejötte és 17. századi fejlődése

Recenziók 82 Véghseő Tamás: „...mint igaz egyházi ember...” A történelmi Munkácsi Egyházmegye görög katolikus egyházának létrejöt­te és 17. századi fejlődése. Nyíregyháza, Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, 2011. (Collectanea Athanasiana. Studia. I/4.) 189 old. A főiskola által 2008-ban útjára indított Collectanea Athanasiana soroza­tának negyedik köteteként látott napvilágot Véghseő Tamás munkája a munkácsi görög katolikus püspökség történetéről a kezdetektől De Camillis János József püspöki tevékenységéig. A szerző a kötet első (,.nemini cordi fuit...” Egy perifériaegyház le­hetőségei a vallási megújulás korában c.) fejezetében először röviden összefoglalja a ruszinok betelepülésével és a Munkács központtal létrejött egyházmegye kialakulásával kapcsolatos tudományos eredményeket, majd arra a kérdésre keresi a választ, hogy lett volna-e más lehetősége a felső­magyarországi ruszin ortodox közösségnek a fennmaradásra és identi­tásának megőrzésére, mint az egyesülés a katolikus egyházzal. A szerző a kérdés megválaszolásához az utóbbi évtizedben hazánkban is elterjedt, Wolfgang Reinhard és Heinz Schilling nevével fémjelzett konfesszionalizáció-elméletet hívja segítségül. Az eredmény egyértelmű: „Korszakunkban tehát a Magyar Királyság északkeleti régióiban élő keleti szertartású keresztények a kor fogalmai szerint modern egyhá­zaknak, felekezeteknek számító vallási közösségek »szomszédságá­ban« éltek, melyek ráadásul nem csak az üdvösségre vezető igazság kizárólagos birtoklásáról, illetve műveltségbeli és társadalmi felsőbb­rendűségükről voltak meggyőződve, hanem kötelességüknek is tartot­ták a hitvallásuk (konfessziójuk) elfogadásának lehetőségét más fele- kezetbelieknek is »felajánlani«. Mivel ez a »felajánlás« (térítés) nem csak a két nagy felekezet képviselői között zajlott le, hanem a keleti szertartású közösség tagjai felé is irányult, a fentebb említett »szom­szédság« szükségszerűen »szorítássá« is vált.” (21. p.) Ráadásul az uniót megelőző időszakban az erdélyi fejedelem által támoga­tott református konfesszió „felajánlkozása” tűnt erősebbnek. Hogy a ruszin egyház egésze feletti református ellenőrzés a közösség felekezeti identitá­sának feladását jelentette volna, azt jól mutatják azok a példák, ahol ez az ellenőrzés megvalósult. A szerző által De Camillis püspök tevékenysége kapcsán idézett egyik forrás szerint a református felügyelet alatt álló ruszin egyházközségekben a kálvini hittételeket tartalmazó katekizmust terjesz­tettek, eltávolították a templomokból a kereszteket és az ikonokat, meg­szüntették a gyónást, az áldozást, a bérmálást stb. (120. p., 374. sz. jegyz.) Könnyen belátható, hogy így nem sok maradt volna az ortodox vallásgya­korlatból. Ezenkívül a Kárpátokon túli, a lengyel-litván államban működő ún. rutén egyház uniós eredményei is a katolikus egyház felé mozdították a magyarországi ruszin közösséget. A kötet második fejezete (A modernizáció lehetősége: a görög katoli­kus egyház létrejötte) az unió megszületésének körülményeit vizsgálja. Az

Next

/
Thumbnails
Contents