Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Simai Erdős József
Simái Erdős József 69 vallotta. A korabeli bibliakritikának mérsékelten adott teret, politikailag azonban a nemzeti liberalizmus alapján állt, és a felvilágosodott gondolkodás, a haladás, a korszellem vívmányainak szükségességét hangoztatta. Mindez a református egyházi élet megelevenedését szolgálta. Az volt a célja, hogy a hittételek puszta elfogadása, az egyházhoz tartozás társadalmi kötelezettségnek tekintése, valamint a szertartásokon történő tradicionális részvétel helyett öntudatos, elkötelezett és érzelmileg motivált keresztyének közössége legyen a református egyház. Ezt hitébredésnek vagy egyszerűen ébredésnek is szokták nevezni. Debrecenben id. Révész Imre (1826- 1881) és Balogh Ferenc képviselték ezt az először újortodoxiának nevezett irányzatot, amit később egyházias kálvinizmusnak neveztek, és ami a debreceni reformátusság vezető teológusait, teológiai tanárainak jó részét, Baltazár Dezső (1871-1936) és ifj. Révész Imre (1889-1967) püspököket is jellemezte. Ennek az irányzatnak volt szószólója Erdős József. Varga Zoltán a debreceni tudományegyetem történetében így summázza Erdős József teológiai irányultságát és értékeli munkásságát: „Kohlbrügge, a főként Hollandiában tevékenykedő német származású dogmatikus és Böhl bécsi professzor tanítványaként kezdte meg sok évtizedes oktatói pályáját még 1888-ban Erdős József [...], a teológiai orthodoxia Debrecenben egyébként is hosszú ideig erősen érvényesülő, külföldön is elismert képviselője. Újszövetségi tanulmányaiban óvatos tartózkodással kezelte a bibliakritikát, s a hagyományokhoz a lehetőségig ragaszkodott.”3 Erdős József teológiai nézeteire valóban döntő hatást gyakorolt 1878- 1879-ben a bécsi egyetem protestáns teológiai karán eltöltött két féléves ösztöndíjas ideje, amikor is Eduard Böhl (1836-1903) professzor famulusa volt. Böhl szívesen foglalkozott magyar református ösztöndíjasokkal, nem egy tanítványa került ki a debreceni teológiáról, különösen Balogh Ferenc tanítványi és teológiai felfogásának vallói köréből. Erdős József famulus volta azt is jelentette, hogy Böhl professzor családjában is otthonosan mozoghatott.! Nem véletlen, hogy ösztöndíjas idejének leteltével Böhl 1875- 3 4 3 KONCZ SÁNDOR: Hit és vallás. A magyar református vallástudományi teológia kibontakozása és hanyatlása. Debrecen, 1942. (Tanulmányok a rendszeres teológia és segédtudományai köréből. A Debreceni m. kir. Tisza István Tudomány- egyetem rendszeres teológiai szemináriumától. 6.) 72-118. p.; CSOHÁNY JÁNOS: Magyar protestáns egyháztörténet. (1849-1918) Debrecen, 1973. (A Debreceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanulmányi Füzetei 6.) (továbbiakban: CSOHÁNY, 1973.) 82-95., 109-111. p.; RÉVÉSZ IMRE, IFJ.: Révész Imre élete. (1826-1881) Debrecen, 1926. 151-168. p.; CSOHÁNY JÁNOS: A XIX. századi magyar református ébredés debreceni ága. In: Református Egyház, 1974. 9. sz. 193-197. p.; CzeglÉdy SÁNDOR, IFJ.: A teológia tanítása a Kollégiumban. In: A Debreceni Református Kollégium története. Szerk.: BARCZA JÓZSEF. Debrecen, 1988. (továbbiakban: CZEGLÉDY, 1988.) 570. p.; VARGA ZOLTÁN: A Debreceni Tudományegyetem története. 1914-1944. 1. köt. Debrecen, 1967. [1968.] (továbbiakban: VARGA, 1968.) 157-158. p. 4 Erdős Károlytól, Erdős József fiától hallottam az 1960-as években, hogy édesapja Böhl professzor mellett nem csupán a tanszéki munkában vett részt és segített, hanem szívesen látott volt annak otthonában is és nem egyszer kérte professzora, hogy „Herr von Erdős” menjen érte gyermekéért az iskolába és tegyen más hasonló szolgálatokat. CSOHÁNY, 1973.110. p.
