Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hornyák Máté János: Egy katonai akció Pétery József váci püspök kiszabadításáért
Egy katonai akció Péten- József váci püspök kiszabadításáért 67 sajnos nem hatódtak meg, annyi volt belőlük, mint a kórság, állandóan kerülgetni kellett őket.”26 Ezek alapján szerencsésnek mondható az akció, mivel nem tartoztatták őket fel, illetve ugyanazon az útvonalon mehettek vissza, mint amin jöttek a küldöttség tagjai. Érdemes megvizsgálni, mi lett az akcióban részt vevő személyek későbbi sorsa. Mindszenty esetében a Pálinkás Antal elleni per halálos ítélettel végződött, mivel a forradalom alatt a prímás körül volt szolgálatban. A Pétery Józsefért érkező személyek ellen is folyt eljárás,27 amely senki esetében nem végződött halálos ítélettel. A püspök fogadtatása ünnepélyes volt Vácon, ugyanúgy, amint előző nap Mindszentyé is. Virágokkal szórták az utat, amelyen a főpap nemzetőrök, katonák és vasutasok tisztelgő díszsorfala között haladt a székesegyházig. Ott dr. Kovács Vince helynök a város prominens képviselőivel fogadta a visszaérkezett Pétery Józsefet.28 Az akcióról megállapítható, hogy sikeresen hajtották végre. Menetközben fegyveres ellenállásba nem ütköztek, ennek ellenére a Hejcére tartó út a déli óráktól mintegy éjfélig tartott a technikai problémák következtében, mivel az egyik Gaz jármű elromlott, amely végül csak később tudott megérkezni Hejcére,29 * illetve november t-jén tovább maradt a településen Horváth Károllyal és Szedelényi Jenővel. Utóbbiak így a településen részt vettek az új forradalmi tanács megválasztásában.8" A következő években a nővérek többször követték figyelemmel a településen a razziákat, így az 1957-est is, amelynek keretében begyűjtötték a forradalom során helyben használt fegyverek többségét. A forradalom leverése után Pétery József váci püspök visszakerült Hejcére, ahol 1967. november végéig, haláláig volt őrizetben. 1957 augusztusában csatlakozott hozzá Badalik Bertalan veszprémi püspök is, illetve várták a társaik közül Szabó Imrét és Shvoy Lajost, akik végül nem érkeztek meg a többek által püspöki internáló tábornak tartott helyre.31 A helyiek megfélemlítése olyan „jól sikerült” a diktatúra képviselőinek a korszak folyamán, hogy az interjúalanyaim közül csak kevesen ismerik el, hogy tényleg volt egy kiszabadítási akció. Utóbbiak közül többen részt vettek 2010. október 23-án a helybeli megemlékezésen, amelynek keretében először idézték fel az eseményben részt vevő személyeket. 26 Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006.988. p. 27 Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006.790. p. 28 Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006.68. p. 29 Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006.303. p. 3» Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006.304. p. 31 Interjú Szivák Judittal, 2010. szeptember 10. (A szerző tulajdonában.)
