Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek
Horváth Mihály és Lonovics József 55 Lonovicsnak különben szeretetre méltó, feddhetetlen jellemére is”.«8 Érdekes a következő kijelentése, tudván, hogy ő maga is ugyanezen posztra vált érdemessé: „Az udvari pártnak s a hierarchiának tett szolgálatai, még az országgyűlés folytában, a Csanádi püspökséggel jutalmaztattak.”«» Lonovics - miként egyik levelében fogalmazott138 * 140 - a „szerencsétlen H. úr” amnesztiájához minden jel szerint pozitívan viszonyult: „Méltóztassék N[a]g[yság]od, kérem, a jó H.[orváth] Urnák ezek értelmében szives üdvözletem jelentése mellett helyettem válaszolni s őt biztosítani, miszerint ügyében az illető uraknál teljes készséggel fogok eljárni. Kérelmének, úgy hiszem, könyörületes szivű jó felséges Urunknál már eddig is volt volna sikere, ha szegény H.[orváth] urnák ismeretes történelmi munkai (sic!) közbe nem jönnek, ezek teszik, mint haliám, jelenleg is a főnehézséget.”141 Nem véletlen, hogy Toldyhoz írt leveleit idézzük, hiszen az irodalmár Horváth egyik fő támasza, száműzetésében is igaz barátja volt. Kettejük emberi vonzalmán túl szakmai tisztelet is rejlett a kölcsönös támogatás hátterében.142 Márki Sándor múlt század elején készített, ám ma is alapműnek számító életrajzában kifejtette, hogy Lonovics a kancelláriában egyengette Horváth amnesztiájának útját, igyekezett magas rangú politikusokat is megnyerni az ügynek, s biztosra vette, hogy kitartással meg lehet valósítani e kényes küldetést, mindazonáltal fontosnak tartotta, hogy Horváth ne az általános amnesztiában részesüljön, hanem „erkölcsi állása teljes rehabilitálása végett, külön kapjon amnestiát”. Ehhez Lonovics nem győzte hangsúlyozni, hogy Horváthot mint Magyarország első számú történetíróját mutassa be a közbenjárásra vállalkozó Toldy a királynénak, kiemelve, hogy e kegyelemmel a nemzetet újabb hálára kötelezné. Az igazi eredményt azonban az Akadémia elnökétől, Eötvös Józseftől várta - mint tudjuk, joggal-143 Horváth az 1839-1840. évi diéta kapcsán nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a „lángeszű s tömérdek tudományu Lonovics József, kit az ellenzékiek is »arany szájúnak« neveztek, minden fontosabb kérdésben hallatta, a conservativek értelmében, nagy nyomatéku ékesszollását”.144 Hasonlóan szólt a következő diéta kapcsán is: a „párt, sőt az egész tábla legnagyobb szónoka most is a lángeszű csanádi püspök, Lonovics József, volt”.143 Igazolta Lonovics - dinasztia iránti - feddhetetlen hűségét, s ezáltal makulátlan múltját - azét a Lonovicsét, ki a „magyar egyháznak gyöngye”, de általában az egész katolikus egyház egyik legjelesebb főpapjaként volt kénytelen elszenvedni a megtorlást, pedig „általában soha és semmi138 Horváth, 1864.1.328. p. «9 Horváth, 1864.1.329. p. 140 Lonovics József levele Toldy Ferencnek. Bécs, 1866. augusztus 13. - OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. ff. 702-703. 141 Lonovics József levele Toldy Ferencnek. Bécs, 1866. augusztus 18. - OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. f. 703. 142 Ld. Horváth, 1864. II. 50-51. p. 143 MÁRKI, 1917. 23. fejezet. 144 Horváth, 1864.1. 564. p. 143 Horváth, 1864. II. 188. p. Vő.: „A főrendek tábláján egyike volt a conservativ párt vezéreinek.” Horváth, 1865. III. 576. p.
