Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek
54 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) idegennel, kevés nap alatt sok ismerőst szereztem.”«1 Nem meglepő Lonovics elutasító véleménye, hiszen az olasz egység részben a pápai állam ellen irányult - az államnak az egyház fölötti uralmát célozta meg - és a magyar szabadságharcot idéző analógiával bírt, s mindkét eszme az emigrációja végső éveit töltő, illetve abból felocsúdó főpap esküdt ellensége volt. Pulszky Ferenc szavai a két nép - bizonyos vonatkozásban - hasonló helyzetére utalnak: „Márcziusban Kossuth is megjött Turinba családjával együtt. — Azóta, hogy Napóleonnal szövetkezett, állása Londonban egészen megváltozott; kényelmetlenül érezte magát; a bankóper méginkább elkedvetlenítette s most végkép elhagyta Angolországot annál könnyebben, mert Olaszországtól s Cavourtól várta még mindig Magyarország felszabadítását.”«2 Az olasz egység ügye az egyháznak az állam alá rendelését jelentette, másrészt függetlenségi kérdés, így egészen nyilvánvaló Horváth szimpátiája (és Lonovics elutasító magatartása) a téma iránt. Cavour halálára reagálva írta Pulszky: „Kossuth tervei, melyeket Magyar- s Olaszország érdekeinek azonosságára fektetett, ezen váratlan halál által végkép megfeneklettek, politikája más mederbe téríttetett. A haza sorsát ezentúl a keleti kérdés megoldásával hozta összeköttetésbe ő is, mint mi mindnyájan.”131 132 133 * * Az egykori Csanádi püspökök egymásról vallott véleménye - az eddigiek után talán meglepően - meglehetősen kedvező volt. Horváth alapvetően elismerően írt elődjéről: a „mély értelmű, szellemdús egyéniség”13« géniuszát mély tisztelettel elismerte, a magyar klérus legjelesebb egyéniségének nevezte, s a következőképp jellemezte: „A lángésznek minden sajátságaival gazdagon föl volt ruházva: sebes, mély felfogás, érett, helyes Ítélet, játszi elmésség, nagy emlékező tehetség ékesítették szellemét. Ehhez járult széles olvasottsága, otthonossága az egyházi s világi tudományok legtöbb ágaiban, európai míveltsége, publicistái készültsége, mivel ő társai közt egyedül dicsekedhetett.”1® Az erkölcsi bátorságot, „a valódi nagyság alapját” viszont nem találta fényes szellemi tulajdonságai közt.136 * Horváth eredetileg így fogalmazott: „Ő benne mind ama fényes szellemi tulajdonok mellett hiányzott az, mi őt valóban nagy emberré is tehette volna: az erkölcsi bátorság, a kedély hatalma, mi főleg képezi a való nagyság alapját.”13? Az egyházi méltóságokra való törekvést Horváth nem tudta elfelejteni, sőt megbocsátani: „Kétségtelennek látszék, hogy az ő meggyőződései a szabadság földjében gyökereznek; de mivel jelleme félénk volt, s vágyai egyházi fejedelemségen függtek: olyanná lett, minőnek a püspököt az udvar s a hierarchia kívánta.” Ambíciója, mint írja, „némi árnyat vetett az őt, tündöklő tehetségeiért, nagy tiszteletben tartó szabadelvű párt előtt, 131 pulszky, 1884.9. p. 132 pulszky, 1884.77. p. 133 Pulszky, 1884. 81. p. «4 Horváth, 1864.1.327. p. «5 Horváth, 1864.1.326. p. 136 Vö.: „Hiányzott benne a moralis bátorság s a kedély hatalma, mond egy jellemrajzirója, mi a való nagyság alapját képezi.” TOLDY ISTVÁN: Lonovics József. In: UŰ: A magyar politikai szónoklat kézikönyve a legrégibb időktől a jelenkorig, vagyis a kitünőbb politikai szónokok életrajzi adatokban és jellemző mutatványokban feltüntetve. II. köt. Pest. 1866, 3. p. w Horváth, 1864.1.327. p.
