Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek
Horváth Mihály és Lonovics József 53 azokból született gyermekek vallásának ügye kapcsán a katolikus papságot elmarasztalta124 * - Lonovics viszont épp azok között volt, akikről szólt. A függetlenség eszméje iránt értelemszerűen más-más viszonyulást mutattak. Horváth részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat elkészítésében,126 már pusztán e tény említése is feltételezi, hogy a hon szuverenitását elsődleges fontosságúnak tartotta. Lonovics véleménye a kérdésről ismét csak eltérő: „Miután Magyarország függetlensége magában csak egy szép fikció, de amelynek hitében a nemzet boldog lévén, ahhoz mindenkor forróan ragaszkodott, s miután mindezen függetlenségi igény mellett is a monarchiának főfontosságú s -érdekű s minden kérdésen s vitatáson túlfekvő egysége valamint a múltban biztosítva volt, úgy a jövőre is célszerű törvények által még inkább biztosítva lehet.”126 Érdemes kitérni rá, hogy az olasz egység kapcsán teljesen elutasítóan nyilatkozott az egész életét a Habs- burg-dinasztia szolgálatába állító főpap: „Szentséges Atyánkat, a római Pápát [...] az elvetemült gonoszság, mely miután őt több mint másfél ezer éves birtokától, az egyház elidegeníthetlen örökségének legnagyobb részétől megfosztotta, nem átalja gyalázatos rablását a hazugság arczátlanságával szépíteni, s a legkiáltóbb jogtalanságot, árulást s erőszakot az olasz egység, a szabadság s a hajdani dicsőség ábrándos s szemkápráztató czégje alatt a hitszegés, a vallástalanság s a forradalmi rakonczátlanság legundorítóbb sophismáival igazolni.” A küldetés értelmetlen voltát igyekezett kidomborítani, s az eljelentéktelenedés billogát erőltette az olasz állam testére: „Nem lesz egyéb [mármint Róma] mint egy birodalom nélküli főváros.”12? Ehhez képest Pulszky egészen eltérő álláspontra helyezkedett, hasonlóan a liberálisok általános vélekedéséhez: „Az olasz államnak oly kiterjedésben való megalapítása, hogy abban az egész félsziget Siciliával és Szárdiniával egyesül, oly nagyszerű tény az újabb kor történetében, hogy a civilizált világ általános rokonszenvét költötte fel. Mindenki örült, hogy azon ország, mely az újkor civilizátiójának bölcsője, az idegen uralom és befolyás alól felszabadúl s hogy azon nemzet, mely eldarabolva a múltban oly nagy szerepet játszott, most ismét szabad institutiók alatt versenyre léphet az európai nagy nemzetekkel s elfoglalhatja azon állást, mely tehetségeit megilleti.”128 Lonovics a pápaság intézményéről eleve igencsak pozitívan nyilatkozott. (Pedig sokak szemében összeegyeztethetőnek tűnt az Istennek és akár konkrétan Garibaldinak, akár általában az olasz egységnek tett együttes hódolat.129 *) Pulszky - a könnyűstílű, villámgyors gondolkodású, vidor és elmés beszédű zsurnaliszta180 - véleménye az itáliaiakról kedvező volt: „Miután az olasz nem oly rátartó, mint az angol s igen könnyen barátkozik 124 Horváth, 1864.1. 245-246. p. 125 Horváth, 1865. II. 526. p. 126 Lonovics József levele Pálffy Móricnak. Pest, 1862. január 9. - OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. ff. 236-242. 127 Lonovics József 1864 júliusában, Pesten, a Szent László Társulatban elhangzott elnöki, megnyitó beszédének kézirata. OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. ff. 404-411. 128 Pulszky, 1884.153. p. 129 Ld. pl. egy itáliai pap prédikációját: PULSZKY, 1884. 287. p. 180 Szilágyi, 1850.327-328. p.
