Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek
52 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) világ kényura”, „a harczok rettentő mestere”, „hatalmas császár”, „büszke győző”, „a világ zsarnoka”. Úgy tűnik, mintha hadvezérként nagyra tartaná, a szabadságjogok harcosaként messzemenően elismerte, császárként, világuralomra törekvő akarnokként viszont kritizálta.11’ Leginkább a következő mondatával festi le találóan: „Miután a szerencse e hálátlan kedvenczéért mindent megtett, s őt a hatalom s dicsőség oly magas fokára emelte, a milyenen előtte még egy halandó sem volt, a telhetetlen önmaga könnyelműleg rontotta le nagyságának óriási épületét.”* 116 Lonovics a francia császárt illetően mindig éreztette a méltó ellenfélnek kijáró tiszteletet - vagy még inkább hódolatot -, azonban soha nem mulasztotta el hangsúlyozni elveik össze nem férhetőségét. Lonovics esetében ugyancsak egyértelműsítik Napóleonnal szembeni hozzáállását az általa alkalmazott szintagmák, például: a „szelídíthetetlen hódoltató”.11? A régmúlt eseményei mindkettőjük gondolkodásában a jelent meghatározó, sorsfordító jelentőséggel bírtak. Horváth úgy vélte: „Az elvetett mag kisaijazott s az 1526-ki august. 29-dike elnyelte a haza boldogságát. A diadalmas ozmán emésztő lávaként áradott el az ország nagy részén, nem csak az ipar alkotmányait rombolva szét tűzzel vassal, hanem a lakosokat is, pedig épen az iparűző néposztályból, százezrenként fűzve rabbilincsre.”118 * 120 A visszafordíthatatlan csapás képét festette le a magyarok történetének ecsetelése során: „A nemzeti élet minden jogi s erkölcsi kötelékei megsza- kadoztak: és a nemzet és az ország nagy léte Mohácsnál sírba szállott. Lonovics e témában a modern (később leginkább Ady Endréhez társítható) gondolatot fogalmazta meg: „én magyar fajunk csaknem páratlan honsze- retetének okát hazánk sokszoros előnyei mellett különösen még egykori nagyságának s az őt ért annyi Ínség és szenvedésnek bús emlékezetében is keresvén” stb.12° Mohács ellenpólusaként jelent meg az 1825. évi diéta bemutatása. „Ettől kezdődik az ország szebb életének korszaka”121 - írta Horváth -, mert bár nem elégített ki minden óhajt, viszont megszüntette a főbb sérelmeket.122 Lonovics a „nagy fontosságú de viharos országgyűlés” leírásánál nem mulasztotta el a rendi politizálás bástyáit védelmezni, mivel - mint kiemelte - „az akkori heves, s vádakban, panaszokban s követelésekben partatlanúl áradozott vitatkozásokat mérsékelni, a szenvedélyeket csillapítani” sorsdöntő feladat volt.12’ Érdemes megjegyezni, hogy Horváth az 1830-ban először „megpendített” vallási kérdés, a vegyes házasságok, s az »5 Ld. HORVÁTH, 1862. 501-524. p. 116 Horváth, 1862.523. p. «7 Lonovics, 1826,11. p. 118 Horváth, 1840.3. p. u<> Horváth, 1862. 300. p. Danielik e munkáról mondja, hogy „irodalmunkban egyetlen a maga nemében”. Ferenczy Jakab - Danielik József: Magyar irók: Életrajz-gyűjtemény. Pest, 1856. 206. p. Kuné Gyula a népszerű gondolatot fogalmazta meg, mely szerint „a magyar nemzet szabadsága” veszett el 29-én. KUNÉ, 1913. 5. p. 120 Lonovics, 1863.15. p. 121 Horváth, 1840. 369. p. 122 Horváth, 1864.1.189. p. 123 lonovics, 1863.9. p.
