Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek

Horváth Mihály és Lonovics József

51

„Halhatlan Széchenyinkről”10? ezzel szemben teljes az egyetértés közöttük: „Összes történelmünk legkitűnőbb hőseinek egyike, új korunk Mózese.”* 108 Egyes visszaemlékezések, illetve feldolgozások, érdekes módon, éppen a döblingi remete bizonyos szempontból legnagyobb ellenlábasát, Kossuth Lajost nevezték a „magyarok Mózesének”. 109 Lonovics - különösen a szabadságharcot követő nehéz időszakban - a legfontosabb támaszt nyújtotta a „legnagyobb magyarnak”. E híres barátságot kettejük között a fennmaradt levelezés mellett110 eddig még alapvetően feldolgozatlan adalékok,111 illetőleg a szépirodalom is megörökítette.112 * * * * *

A francia forradalom Horváth Mihály számára a reformkori liberálisok esetében megfigyelhető - eltérő megfontolásoktól sem mentes - poszton helyezkedik el. Látja a kedvező vonatkozásait, vívmányait, de egyszersmind a káros következményeit is: „A franczia forradalomnak, mely nemcsak a hűbériséget és kényuralmat, hanem borzasztó túlcsapongásaiban magát a trónt és oltárt is felforgatá, s minden történelmileg fenállót vérpatakokkal mosott el, iszonyú rombolásai s mészárlásaitól megrettent udvar és kormány, önvédelmében a világot sarkaiból kiforgató eszmék és elvek ellen, az ellenkező végletekbe rohant.”118 Mennyire közeli, ugyanakkor ellentétes Lonovics álláspontja a kérdésről: „Egy nagy vajúdásban szenvedett az emberiség, s a forradalom hősei, miután trónokat forgattak fel, bűnös diadalérzetökben, mint új Titánok, az eget akarák meghágni.”u4

Hasonló Horváthnak Napóleonhoz való viszonyulása is, ami már az általa használt szószerkezetek alapján teljesen nyilvánvaló: „a hadak e rendkívüli mestere”, „a diadalmas vezér”, „rettenetes Bonaparte”, „győzedelmes Napóleon”, „győzedelem-ittas Napoleon”, „rettentő kényur”, „a

107 Lonovics, 1863.10. p.

108 Horváth, 1864.1.43. p.

u>‘> Kuné Gyula ’48-as honvédtiszt az amerikai magyarság vélekedéséről ad számot: Kossuthot Washingtonhoz hasonlították gyakorta, ezzel szemben ő a másik, gyakran felmerülő analógiát fogadta el, miszerint Kossuth Lincolnnal állítható párhuzamba, hiszen előbbi nemzetet alkotott, míg utóbbi naggyá tette azt. Nem mulasztja el azonban az „újkori Mózes” analógiáját alkalmazni Kossuthra. Ld. KUNÉ GYULA: Egy szabadságharcos emlékiratai. Ford.: BERÁK PÁL. Chicago, 1913. (továbbiakban: KUNÉ, 1913.) 6-7. p. Az ennél is kultikusabb figurát ábrázoló kortársi beszámoló az alábbi szavakkal jellemzi az emigráns politikust: „aki több mint ember, aki az Istennek második fia, mert ő Magyarország megváltója”. SOMOGYI Éva: Abszolutizmus és kiegyezés, 1849-1867. Bp., 1981. (Magyar História) 83. p.

110 Többek között ld.: Széchenyi István levele Lonovics Józsefhez. - OSzKKt., Levelestár. Nyomtatásban megjelent: Gróf Széchenyi István levelei. I., III., Bp., 1889- 1891.

111 Lonovics szerepe a Széchenyi tiszteletére állított szobor ügyében: OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. f. 281.

112 Különösen: NÉMETH LÁSZLÓ: Széchenyi. In: UŐ.: Történelmi drámák. II. köt.

Bp., 1957. Elsősorban a 3. felvonásban történik sok említés az érsekről. Vö. Falk

Miksa: Széchenyi István gróf és kora. I. köt. Pest, 1868. 307-310. p.

118 HORVÁTH, 1864. I. 6. p. Hasonlóan: „a népek iszonynyal fordúltak el a vérpatakokkal undokított forradalomtól”. Horváth, 1862. 499. p.

“4 Lonovics, 1863.12-13. p-