Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek

50

Egyháztörténeti Szemle X1I/3 (2011)

lékezések jobbára ezzel analóg szóltak.96 Évtizedek múltán sem csökkent a palatinus népszerűsége: „Közhit, hogy ámbár egyes ember, legyen bármi nagy, az idő' és események kerekeit meg nem állíthatja: ha ő él, 1848-diki átalakulásunk nem vesz oly erőszakos fordulatot, s nem fül vérbe és lángba — mint igy...”97 Lonovics Klobusiczky József és Majláth György fölötti beszédében szintén a saját politikai credóját adta.98 József nádor ugyanakkor a vizsgálatunk tárgyát képező mindkét gondolkodó számára az a figura volt, akit alapvetően egyaránt elfogadtak, jóllehet különböző megkötésekkel. Horváth a magyar-pártolását,99 a gesztusértékű cselekedeteit értékelte pozitívan, míg Lonovics azt emelte ki, hogy nem radikális, nem liberális változásokat kivánt eszközölni - akár Széchenyi.

Más, szimbolikus személyiségek és folyamatok kapcsán is a tőlük elvárható vélekedést tapasztalhatjuk az egykori Csanádi püspököktől. Mária Teréziáról egyaránt pozitívan nyilatkoznak: „kegyes nőkirály”, ki „a nemzet tisztelete- és szeretetében halhatatlan maradt”;100 az a vallásos és erélyes uralkodónő, aki a magyar történelem kiemelkedő uralkodójaként él az emlékezetben.101 II. Józsefről azonban már eltérő volt a felfogásuk. Horváth a „magas lelkű, népei boldogításaért buzgó”, „világos fejű, magas szivű fejedelem” képében ábrázolta,102 sőt Hunyadi Mátyás magaslatába emelte,103 * * ki „szép önmeggyőzéssel semmisítette meg a csak félig létesített s épen azért jobb oldalaiban is félreismert, annyi erőnyilvánitással, annyi lelkesüléssel ápolt művét.”104 Mentegette a „kalapos király” politikáját: „József tetteit nehéz megítélni; ő reformatori pályájának közepette akasztatott meg munkálkodásában, mielőtt tervének minden részleteit kifejtette, mindent tisztába hozott.”10® Lonovics - a saját szempontjából hangsúlyos figurát - a jozefinizmus atyját, érthetően, nem szívlelte, ugyanakkor mint a Habsburg-dinasztia tagját messzemenően elismerte. E kettősségből adódik a következő ítélete: „Minden jeles tulajdoni mellett sem volt szerencsés fejedelem.”106

96 József cs. k. főherczeg, Magyarország volt nádora. In: Vasárnapi Újság, 1866. 5. sz. 49. p.

97 -á-r-: József nádor. In: Vasárnapi Újság, 1876. 36. sz. 562. p.

98 Lonovics József: Halotti orátió: Mellyet, azon alkalmatossággal, midőn Tekintetes Nemes Borsod vármegyének státusai és rendei néhai nagy méltóságú Klobusiczky Jósef Úr Ő Excellentiája [...] halotti exequiáit tartották. Miskolcz, 1826. (továbbiakban: Lonovics, 1826.) Vő. Ipolyi, 1868.12. p.

99 Nádori búcsúztatójában úgy jellemezte a főherceget, hogy a Habsburg főnemes nemcsak szerette, de ismerte is a magyarokat - már Márki Sándor szerint is emiatt történt „felfelé buktatása” -, a jelenlévő liberálisok ugyanakkor nemtetszéssel fogadták szervilizmus-gyanús kijelentését.

100 Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban, a három utolsó század alatt. Budán, 1840. (továbbiakban: HORVÁTH, 1840.) 197. p.

101 LONOVICS, 1851. 14. p. Ld. még pl.: LONOVICS, 1863. 8. p.: „halhatlan nevű királynénk” stb.

102 Horváth, 1840.198., 220. p.

103 Horváth, 1862.463. p.

104 Horváth, 1840.199. p.

>°5 Horváth, 1840.221. p.

106 Lonovics, 1851.23. p.