Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek

Horváth Mihály és Lonovics József

47

hogy a maguk nevében lemondanak a dézsmáról (ez adott alapot a későbbi felvetésnek, hogy valóban megtörtént-e a klérus nevében a szimbolikus tett).74 Hám János az emlékiratában felhívta a figyelmet, hogy „a papságnak az a nagylelkű lemondása a tizedekről, amelyet törvénybeiktattak, - holott a papságnak sem joga nem volt lemondania, sem a valóságban le nem mondott róluk”,75 így nyilván illegitim. Horváth szóhasználata tanúskodik liberális állásfoglalásáról: „A tized tekintetében, a főpapság is meghozta a haza nyugalmáért a tőle igényelt áldozatot: Lonovics, Rudnyánszky s a többi püspökök önként lemondtak az egyház által birt tized jogáról.”* 73 74 75 76 77 Könnyen elképzelhető, hogy éppen a historikus e népszerű műve szolgált elődje részben téves státuszának alapjául.

Lonovics 1848. évi egri érseki kinevezéséhez Eötvös József — kinek a legnagyobb érdeme volt Horváth amnesztiájának elintézésében - miniszterként gratulációját fejezte ki: az uralkodó „hazáját oly férfiúval ajándékozá meg, ki fiatal szabadságunk s korunk fejlődésének igényeit felfogva minden igyekezetét azon fontos érdekek buzgó eszközlésében központosítandja, melyektől a haza s egyház felvirágzása egyaránt feltéte- leztetnek”.77 Eötvös a - Horváth érdekében az uralkodóhoz írt - levelében nemcsak királya „kegyes szívéhez, hanem tudományszeretetéhez is” folyamodott, kérve a „feledés fátyolét vetve mindazokra, mik az említett Akadémikust kegyelmes Ura kegyétől megfosztották, őt a tudománynak s az Akadémiának” visszaadni.78 79

Mészáros Lázár emlékiratában7? alapvetően objektiven jellemezte: „Lonovics püspököt az egész papság értelmi fejének ismerte, tisztelte és szerette, s mint embertől és főpaptól a hon tiszteletét meg nem tagadhatta, habár ellene, mint politikai szereplő ellen (a konservativokhoz tartozván

nánd austriai császár, Magyar- és Csehországok e néven ötödik apóst, királya által Szabad Királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyűlésen a mélt.[ósá]g[os] Fő Rendeknél tartatott országos ülések naplója. Pozsonyban, 1848. 349. p.

73 „Ő cs. kir. főherczegsége s a mélt. főrendek rokon hazafiui érzelemmel vették a tek. karoknak és rendeknek a papi tized iránt átküldött izenetöket; mellynek folytában hasonló szives örömmel értesítik a t. karok- és rendeket arról, miszerint a keblökben ülő egházi rendi tagok is készek a papi tizedről, a mennyiben az ezen főpapokat illeti, lemondani.” Ld. Religio és Nevelés, 1848. március 26. 198- 199. p., idézi: ELMER, 1999. 37. p.

74 A témához ld.: FAZEKAS CSABA - GYULAI ÉVA: A katolikus egyház lemondása a tizedről 1848. március 18-án. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXXIX. Szerk.: Veres LÁSZLÓ-Viga Gyula. Miskolc, 2000.165-188. p.

75 Elmer, 1999.142. p.

76 Horváth, 1864. II. 615. p. Az áprilisi törvények kapcsán kijelenti: „a papi tized egyszerűen, eltörűltetik”. Ld. még: HORVÁTH, 1862. 586. p.

77 Eötvös József levele Lonovics Józsefnek. Budapest, 1848. július 1. - OSzKKt. Föl. Hung. 1920. II. f. 284.

78 Eötvös József levele Ferenc Józsefnek. Pest, 1866. augusztus 20. - OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. ff. 708-709.

79 Mészáros Lázár emlékirata. (1848) Közreadja: SZOKOLY VIKTOR. Pest, 1867 (továbbiakban: Mészáros-emlékirat, 1867.)