Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek
48 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) azelőtt,) több kifogást tehetett.”80 Horváth pozitívan értékelte a hadügyminiszter személyét, a hazafi karakterét kidomborítva, ami eleve feltételezi Mészáros liberális beállítódását: „Bár régóta szolgált az alkotmányos szabadsággal egyenes ellentétben álló, sajátságos szellemű osztrák seregben, ismert hazafisága mégis elég biztosítéknak tartatott arra, hogy a reményeknek, melyet e nemzet e fontos tárcza körült táplált, lehetőleg megfelelend; a minthogy őszinteségében a nemzet nem is csalatkozott.”81 Az elmondottak alapján talán megalapozottnak tekinthetjük az emlékirat elfogulatlanságát a legmagasabb honi egyházi méltóság, vagyis a prímás kapcsán: „Ha a magyar minisztérium okos, mérsékelt, Bécsre nézve úgy mint a papságra befolyásos egyént szeretett volna az esztergomi széken, - Lonovics hazafiságában, — bár ő a szabadelvű sebesebb röptét ellenzé s a római egyház jogait tán kelleténél erősebben védelmező, - kételkedni nem lehetett, a többiben pedig minden vágytárson felülállott. - De a minisztérium bölcsesége s leginkább báró Eötvösé, - nádszálként hajlongó egyént keresett, kit tán még eszköznek is lehetende felhasználni. Ennélfogva a határozott jellemű tudós püspököt elmellőzvén, az esztergomi érseki székbe a különben ájtatos, jótékony s becsületes Hám János püspököt ültette.”82 * Hám emlékirata a prímás személyének hallatán a császári-királyi udvarban kitörő öröm ecsetelésével saját személyének fontosságát hangsúlyozta.^ Ipolyi talán épp Mészárosra utalt: „Mint mondják, és mint egy jól értesült államférfiúnak, ki akkor a magyar kormány élén állók egyike volt, eddig kiadatlan emlékirataiban is olvashattam, - ámbár a magyar kormány Lonovicsot tűzte volt ki az ország primássága jelöltjéül, mégis a döntő helyen ezt, szabadelvű politikai nézetei gyanúsításával is érvényesített ellenkező nézetek és befolyások meghiúsították. És hasonlón mondják, hogy midőn az előbbire következett független magyar kormány alatt erre újra szóba jött, ismét a féltékenység akadályozta volna meg kinevezését.”84 Elképzelhető, mindenesetre azt olvashatjuk Hámtól, hogy különösen Scitovszky és Lonovics szorgalmazta a prímási poszt betöltését, amiből Hám azt a következtetést vonja le, hogy „úgy látszik, reményük volt a prímási méltóság elnyerésére”.85 Hogy végül Hám kapta e kinevezést, állítólagosán nemhogy elragadtatással, hanem nyugtalansággal töltötte el, illetve gyötrelmeinek alapja lett, mivel „ami benne félelmet és aggodalmat támasztott, felköltötte egyesekben az irigységet, amely különböző áskálódásokat idézett elő”.86 * Feltűnő, hogy élete más szakaszában is a körülmények áldozataként tünteti fel a magas polcra kapaszkodó főpap önmagát: „A testvérek irigysége és áskáló- dása folytán, mialatt szünidőben távol voltam, igazságtalanul és szégyenletesen elmozdítottak volt a tanulmányi felügyelői állástól.”8? Hasonlóan: „Úgy látszik, a minisztérium, (hogy mi okból és kiknek besugására? nem 80 Mészáros-emlékirat, 1867.1. 279. p. (Kiemelések az eredetiben.) 81 HORVÁTH, 1864. II. 636-637. p. 82 Mészáros-emlékirat, 1867.1. 279-280. p. (Kiemelések az eredetiben.) *3 Elmer, 1999.143. p. 84 Ipolyi, 1868.49. p. «5 elmer, 1999.142. p. 86 Elmer, 1999.143., 147. p. 8z Elmer, 1999.157. p.
