Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Teofil: Egy ágensi életút kezdetei. Szilágyi sámuel peregrinációja (1728-1732)
18 Egyháztörténeti Szemle XI1/3 (2011) Tanulmányaik minden bizonnyal hasznosak lennének a hazai közügyek intézésében, mivel otthon nem tanulhatnak ahhoz szükséges tudományokat.«1 Teleki László a porosz udvarban? Szilágyi második keltezetlen leveléből arra következtethetünk, hogy Gernyeszegről indult útnak.91 92 Tehát a grófi családtól minden valószínűség szerint személyesen vehetett búcsút valamikor 1728 folyamán. A következő datált, az év december 14-én írt levele egy meglepő dolgot tartalmaz, miszerint Jablonskitól való elválásakor azt a megbízást kapta, hogy tudósítsa a következőkről a grófot. Marosvásárhelyen tréfából megmérte az „ifjú gróf’ - minden bizonnyal László - magasságát, hiszen az uralkodó egy külön egységet akart létrehozni magas legényekből, ez összehasonlítva a porosz katonai mértékkel megfelelő a katonai szolgálatra. I. Frigyes Vilmos (1713-1740) uralkodása idején egyébként megduplázódott a porosz hadsereg létszáma. Szilágyi ezek szerint a gróf László nevű fiával is elég jó kapcsolatot ápolhatott. Katonai szolgálatba való készülődéséről Szilágyi már elindulása előtt tudhatott, így lehet, hogy ez nem is volt annyira tréfa. Az úrfi azonban nem tudott németül, és a katonai szabályzatot sem ismerte, így nem vették volna hasznát, bár zsoldot a kiképzés idejére is kapott volna.9! Ezek szerint a 18. század elején még erdélyi főúri körökben sem volt általános a német nyelv használata. Berlinben ugyan működött a nemesek számára egy katonai iskola, ahol biztosítva van a tanulás lehetősége, hiszen addig, míg a gróf fia a nyelvet és a szabályokat el nem sajátítja, az udvarba nem kerülhet be, ugyanis a király más uralkodóktól eltérően alig tart személyzetet, mivel azok fizetését is a katonák zsoldjára fordítja. Javasolta, hogy ajándékként két vagy három magas legényt hozzon a királynak, mivel az „minden egyebet despicial [megvet], ez minden gyönyörűsége”. Ez igen jó ajánlás lenne a fiatal gróf számára. Mindenesetre ez egy fura ajándéknak tűnhet az utókor számára, de ekkor a katonákat adták-vették, így ez nem volt szokatlan kérés. Jablonski örült annak, hogy alkalma adatott kedvébe járni a grófnak. Arra gondolt, hogy alkalomadtán tudtára adja őfelségének az úrfi jövetelét, de attól tartva, hogy az esetleg mégsem következik be, s így kellemetlen helyzetbe kerül, elállt ettől a szándékától. Ezt a döntését az egyik barátja, a király belső tanácsosa is helyesnek ítélte.91* Szilágyi 1729. június 28-án írott levele alapján úgy tűnik, hogy Teleki Sándor László nevű fia érkezése akkor korainak tűnt.1« A késlekedés okáról nem tudunk közelebbit. Sőt, azt sem tudjuk meg a levelezésből, hogy az út valaha megvalósult-e. Hiszen Szilágyi 1730. április 8-án többek között arról tudósította, hogy egy Helldorff nevű báró toborzókörútra Erdélybe látogatott és kérte őt, hogy látogassa meg Telekit.96 Javasolta, hogy amennyiben Teleki szeretné fiát a porosz uralkodó udvarába küldeni, beszéljen a báró91 Peregrinuslevelek. 1980. 236-238., 398., 410. p. 92 Peregrinuslevelek. 1980. 211. p. «3 Peregrinuslevelek. 1980. 212. p. 91 Peregrinuslevelek. 1980. 212. p. «5 Peregrinuslevelek. 1980. 216. p. 96 Peregrinuslevelek. 1980. 400. p.
