Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Teofil: Egy ágensi életút kezdetei. Szilágyi sámuel peregrinációja (1728-1732)
Eg)’ ágensi életút kezdetei 11 rinte Magyarországon sok a teológus, sőt úgy látta, orvosok is szép számmal vannak, így ő a jogot választotta, de ettől függetlenül hallgatta az ifjú Jablonski teológiai előadásait is. A jogi tanfolyamon hallgatta „az Institúciókat, közjogot, büntetőjogot, kánonjogot, természetjogot, politikát és erkölcsfilozófiát”. Orvosi tárgyú stúdiumokat is felvett, ami nem csoda, mivel azt, már jóval korábban, 1716-ban kívánatosnak tartották az enyedi professzorok. „Kíváncsiságból hallgattam a kémiát, a gyakorlati dolgokat, az előírásokat, a gyógyítás anyagait”47 - foglalta össze röviden kalandozásait más tanulmányok területein. A németországi tartózkodás anyagi háttere A Hollandiából visszatérő peregrinusnak Jablonski az odera-frankfurti egyetemet tanácsolta, és ingyenes étkezést ajánlott ott. A lelkész Telekire való tekintettel mindent magára vállalt, ami a megélhetéshez szükséges volt, remélve, hogy a gróf meg lesz mindezzel elégedve.«8 Ez, úgy tűnik - mint, ahogy a későbbiekből kiderül -, hosszabb ideig tartott. Mindenesetre ennek részletei nem eléggé tisztázottak. Az ifjú Jablonski támogatásának köszönhetően Szilágyi a király által biztosított étkeztetésben részesült, amit 1729. június 28-án köszönt meg támogatóinak.47 48 49 50 Ez is inkább arra utal, hogy nem a teljes ellátásra kapott pénzt Jablonskitól. Az, hogy egy professzor anyagilag is támogat egy diákot a tanulásban, nem volt egyedülálló. Johannes Leusden (1624-1699), az utrechti egyetem tanára sok esetben támogatott kölcsönnel magyarországi és erdélyi diákokat, majd aztán időnként hiába próbálta azt visszaszerezni.80 Ahogy látni fogjuk, ez a probléma Szilágyi esetében is reális volt. Az előbbiek fényében teljesen érthető, hogy Szilágyi szerette volna megkapni az odera-frankfurti ösztöndíjat, melyet 1626-ban hozott létre György Vilmos, brandenburgi fejedelem két enyedi teológus javára 80-80 tallérral.51 Ez ügyben írt a professzoroknak is, de egyikük válasza az volt, hogy „aki ajándék asztalt szerzett néki, szerezzen beneficiumotis [jótéteményt], hozzánk ne fojamodgjék”. Mivel egyik nekik küldött levelében arról írt, hogy Teleki támogatásában részesült. Ezek szerint a professzoroknak volt a dologra ráhatásuk. Nem tudható, hogy Szilágyi kérte-e korábban támogatásukat, és az sem, mi miatt neheztelhettek rá. Az ösztöndíjasnak igencsak fogytán volt a pénze, hiszen csak a nyelvek tanulására jelentős összegeket költött.52 A diáknak igen rosszul eshetett az elutasítás, hiszen egyrészt apja enyedi professzor volt hajdanában, másrészt támogatója a kollégium főgondnoki hivatalát töltötte be. Mindenesetre az eljárás igen furcsa. Az emlegetett nyelvtanulás valószínűleg nyelvmesterek révén történhetett, bár erre nincs semmilyen forrásunk. 47 Peregrinuslevelek. 1980. 236. p. 48 Peregrinuslevelek. 1980. 211. p. 49 Peregrinuslevelek. 1980. 216. p. 50 BUJTÁS László Zsigmond: Vásárhelyi Tőke István levele Bethlen Miklóshoz (1690). Egy hollandiai peregrinuslevél művelődéstörténeti vonatkozásai. In: Lymbus, 2009. 46-47. p. 5» KONCZ JÓZSEF: Berlini stipendiumok. In: Erdélyi Protestáns Közlöny, 1888. 32. sz. 275-276. p. 52 Peregrinuslevelek. 1980. 217. p.
