Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Teofil: Egy ágensi életút kezdetei. Szilágyi sámuel peregrinációja (1728-1732)

10

Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011)

paritás következtében praktikusan türelmes. A reformátussá lett elektor a legszigorúbb kálvinizmust, a dordrechti végzéseket nem engedte be az egyházba és a frankfurti egyetemre. Kelet felől nézve volt különös jelentősége ennek az egyetemnek, nem utolsósorban az erdélyi protestánsok minden felekezete számára logikusan útba eső hely volt Hollandiába menet, de a legtöbb esetben hosszabb alaptanulmányok helye is itt volt.”40

Szilágyi („Samuel Sylvani Enjedio-Transylvanus”) 1728. novemberi beiratkozásának félévében az intézmény anyakönyvében találunk még két másik magyarországi diákot a következő formában bejegyezve: „Michael Kovats, Transylvanus” (november 27.), illetve „Johannes Theophilus Holstein, medicinae doctor, Posonio-Hungarus” (december 9.). Az előző évekből is szerepelnek a matrikulában hazai diákok.41 Szilágyi tehát nem az egyedüli magyar volt az Odera-parti városban. Már 1728. december 14-én arról írt, hogy szívesen látogatna más egyetemeket is, de erre nincs pénze.42 * Szilágyi bár szeretett volna továbbmenni, 1729. június 28-án arról írt, hogy a nemrég Franekerből odahívott Johann Gottlieb Heineccius (1681-1741) filozófiaprofesszor előadásai annyira lebilincselték, hogy távozási tervétől egy ideig elállt.« Három évvel később, 1731. november 16-án a következőt írta: „Szándékom, hogy Júliusban innen el mennyek, végezvén Isten jóvoltából szintén cursusomat Hollandiában kívánnék nem tanulásnak okáért inkább, mint experientiáért fel menni tsak költségem lenne, ha nem lesz pedig talám haza felé indulok.”44 Nem meglepő, hogy a hollandiai utazásából nem lett semmi, hiszen 1732 márciusa előtti leveléből kiderül, hogy még a hazaútra sincs pénze.45

A fiatal diák azonban nem adta fel a tervét, hogy minél több országot meglátogasson. Szilágyi 1732. augusztus 4-én reményét fejezte ki, hogy el tud jutni Franciaországba, ami bizonyára nagy álma lehetett, hiszen komolyan tanulta az akkor nagyon divatosnak számító franciát. Azt azonban nem tudjuk, hogy mit akart konkrétan tanulni, lehet, hogy csak tapasztalatszerzésről volt szó. Tudjuk, hogy szerte Európában a 18. században, nem utolsósorban a kiűzött hugenották miatt is, fellendült a francia nyelv ismertsége. Arról is írt, hogy németül is tanult. Nem mindenki ment német egyetemre német tudás nélkül, Pápai Páriz Ferenc például saját beszámolója szerint már tudott németül kiutazásakor.46 Arról Szilágyi nem írt, hogy miért tanulja ezeket a nyelveket. Nyilvánvaló azonban, hogy tudatosan készülve közéleti tevékenységére ezek a nyelvek elengedhetetlennek bizonyultak. Röviden számot adott még arról, hogy ezenkívül mit tanult. Sze40 Font, 2009.130. p.

41 Ältere Universitäts-Matrikeln I. Universität Frankfurt a. O. Hrsg.: FRIEDLÄNDER, Ernst. Osnabrück, 1965. Bd. II. 323. p.

42 „Én meddig fogok itt lenni nem tudom, bizony minthogy valamennyire degustaltam a felyebb való részit ennek a helynek, úgy tettzik hogy igen jo szivei el indulnék innen, felyebb való heljekre, de nem oly erősek szárnyaim mint mikor hazámból ki indultam, félek ne Ikarust kellessék, nem a kevélység, hanem a kőtségtelenség miá kővetnem.” Peregrinuslevelek. 1980. 214. p.

« Peregrinuslevelek. 1980. 216. p.

44 Peregrinuslevelek. 1980. 228. p.

45 Peregrinuslevelek. 1980. 230. p.

45 Peregrinuslevelek. 1980.11. p.