Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Teofil: Egy ágensi életút kezdetei. Szilágyi sámuel peregrinációja (1728-1732)
8 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) tudomásunk. Felvetődik azonban az a kérdés is, hogy ha ennyire vagyonos volt Szilágyi, akkor miért szorul peregrinációs útján folyamatosan jelentős támogatásra. Lehet, hogy anyagi helyzete változott meg nagymértékben, illetve külföldi tartózkodása is igen sokba kerülhetett? Nyilván nem ok nélkül fordult segítségért a kollégium akkori főgondnokához, Teleki Sándorhoz, aki ismert volt arról, hogy támogatta a tehetséges diákok tanulását. „Sok diák indult útnak Teleki Sándor hivatalos passzusával a zsebében, tanult az ő jóindulatát élvezve. Neve garancia volt a professzorok előtt. És nemcsak diákjaival levelezett rendszeresen, hanem a külországi tudóstanárokkal is. Az alumnusok pártolására idehaza is sok ismerősét igyekezett megnyerni. Családja mecénás hagyományait folytatva tehát nem kis szerepet játszott a XVIII. századi erdélyi értelmiség képzésében.” - írja záró tanulmányában Hoffmann Gizella.33 Szilágyi Sámuel patrónusa, gróf Teleki Sándor egy neves erdélyi családban született, Teleki Mihály és Vér Judit fiaként. A főnemes Bethlen Miklós veje volt, aki apósát igen fiatalon, 1704-ben, mindössze 26 évesen követte a nagyenyedi kollégium főgondnoki tisztében. Szerepe kimagasló volt az erdélyi kollégium újjáépítésében és a külföldi segélygyűjtésben. Emellett volt még tordai főispán, majd 1734 és 1754 között a marosvásárhelyi kollégium főgondnoka.34 Arról nincsenek információink, hogy mikorra nyúlnak vissza Szilágyinak a Teleki családhoz fűződő kapcsolatai. A kapcsolatuk eredete és milyensége sem ismert. Ebben az időszakban, 1716-tól Szilágyi apja, Szilágyi Péter nagyenyedi tanár volt, akit minden bizonnyal ismerhetett az ott 1704 óta főgondnoki tisztet betöltő Teleki Sándor. Lehet, hogy e kapcsolat révén alakulhatott úgy, hogy a főúr, valószínűleg apjára való tekintettel is, elvállalta Sámuel tanulmányainak finanszírozását. A peregrinus külföldi útja Szilágyi Sándor peregrinációja tehát egy ilyen közegben jöhetett létre. Ő a kiváltságosabb peregrinus diákokhoz tartozott, akik komoly szülői háttérrel rendelkeztek, és így elsőrangú támogatókat is talán könnyebben tudott szerezni külföldi tanulmányához. Az, hogy ez mi miatt valósult meg éppen Németországban, nem tudni pontosan, hiszen a Teleki által patronált ösztöndíjasok egy kisebb része például Hollandiában tanult (Leiden, Franeker, Utrecht). Ahogy látni fogjuk ebben a kérdésben nem is Szilágyi választása lehetett a döntő, hanem sokkal inkább patrónusának rendelkezése. 1722 után csak hat évvel később van újabb adatunk. Peregrinálását dokumentáló első keltezetlen (talán 1728-as) levelében Szilágyi leírta utazását Erdélyből Danzigon keresztül Amszterdamig, majd onnan Stettinen keresztül Berlinig. Elindulása előtt valószínű, hogy Teleki gróf gernyeszegi várában tartózkodott, ahonnan alig ötmérföldnyire belázasodott, és két hétig betegeskedett. Máramarosból nyolcnapi pihenés után indult tovább. Kassán keresztül utazott Posenig egy patikussal, aki vezetője és útitársa is volt egyben. Neki adta el lovát is, tehát ekkor nem lehetett nagyon szegény. Ahogy láttuk korábban, a más utazóhoz való csatlakozás általános volt a peregrinusok között. A Teleki által a lichtensteini fejedelemnek írott levelet 33 34 33 Peregrinuslevelek. 1980. 451. p. 34 Peregrinuslevelek. 1980. 410. p.
