Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - RECENZIÓK - Molnár Sándor Károly: Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében II.
112 Egyháztörténeti Szemle XII/2 (2011) Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében II. Szerk.: Őze Sándor - Kovács Bálint. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetének Új- és Leg- újabbkori Történeti Tanszéke, 2007. 283 old. (Művelődéstörténeti Műhely — Felekezet és identitás 2.) Amikor a kötetet a kezembe vettem, elsőként István király Intelmei ötlöttek eszembe, miszerint „az egy nyelvű, egy szokású ország esendő”.4 Jóllehet az örmények a Kárpát-medencében számottevően csak a 17. századtól kezdve telepedtek meg, mégis befogadásra találtak itt, és később „szívben-lélekben magyar polgáraivá lettek a magyar hazának”.s De mi előzi meg mindezt? Miért jöttek örmények a Kárpát-medencébe? Mi hajtotta őket? Ebben a folyamatban mi volt számukra a vonzó, miért vállalták a közös sorsot a magyarsággal? A kora újkori és újkori kárpát-medencei örménység múltjának bemutatására a tanulmánykötetben tizenkét nézőpontból kerül sor. A hazai armenológiával foglalkozók főleg a történettudomány, és annak segéd- és társtudományai, a művészettörténet, a szociológia, a kulturális antropológia eszközeivel közelítik meg, tárják fel a kérdéskört. A kötetben a cikkek tartalmuk kronológiai sorrendjében követik egymást. Az első tanulmány: Mennyország-ábrázolás a Codex Vaticanus Armenus 32. kötetében (Nagy Márta). Ebben a szerző a Vatikáni Apostoli Könyvtárban található, de korábban az erzsébetvárosi örmény katolikus plébánia tulajdonát képező kéziratos misekönyv tizenhét színes illusztrációja közül az egyiket emeli ki és elemzi. A kötet utolsó írása pedig A csíkszépvízi kéziratos örmény énekeskönyu-töredéket (Zsigmond Benedek) mutatja be, melynek lejegyzését 1890-ben kezdték el és ami összesen 17 éneket tartalmaz, egyenként 1-4 versszakkal. Az énekeskönyv- töredékben az énekek dallamát is lejegyezték, ami a korszakban ritka jelenség volt, így az örménység zenei kultúrájának változásához ad fontos adalékokat. A liturgiatörténet tárgykörébe tartozó két tanulmány keretként fogja össze a többi írást, amelyekben jól tetten érhető az örményeket ért hatások és az azokra adott válaszok. Az örményeknek a római katolikus egyházszervezetbe való tagolódását mutatja be a Szamosújvár - iy8i. Egy canonica visitatio részletei (Horváth Gábor) című tanulmány. Az 1789-ből származó egyházlátogatási jegyzőkönyv magában is igen érdekes, de elmarad a forrás jelentőségének a bemutatása, így függelékként csatlakozik a többi cikkhez. Az Erdélyben bevett vallások közül a római katolikus és az evangélikus felekezetek egy-egy papja, lelkésze szemszögéből kerülnek bemutatásra a korszakban ismert örményekkel kapcsolatos adatok, sztereotípiák. A Bzensky Rudolf jezsuita történetíró és az erdélyi örmények (Molnár Antal) című dolgozat leginkább azért érdekes, mert a címben megnevezett jezsuita szerző számos kézirata megtalálható a Budapesti Egyetemi Könyv4 Szent István király intelmei Imre herceghez. Szentendre, 2000. s SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár szab. kir. város monográfiája. Szamosújvár, 1901. III. köt. 178. p.
