Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - RECENZIÓK - Somodi Imre: Bertalan Péter: Kelepcében. Az állam és az egyházak küzdelme a Kádár-korszakban, 1957-1968
Recenziók 111 és olykor ingadozva is - csökkent. Különösen a protestáns felekezeteket érintette súlyosan a lemorzsolódás. A hitoktatás kérdésében még rosszabb volt a helyzet. A pártállam - jó stratégiai érzékkel - a vallásosság elsorvasztásának kulcsát a jövő generációban látta: a már létező vallásosságot kiirtani lehetetlen, de megfelelő neveléssel megakadályozható, hogy a felnövekvő nemzedék vallásossá váljon. A egyházpolitikai kérdések legfontosabbika ezért a hitoktatás kérdése volt. Amint az új hatalom valamelyest konszolidálta magát, első dolga volt, hogy az „ellenforradalom” után a hitoktatásban bekövetkezett fellendülésnek véget vessen. 1958-tól drasztikusan csökkent a hittanra járók száma. A könyv érdekes színfoltja, hogy a szerző bemutatja a XXIII. János pápához és a II. Vatikáni Zsinathoz kapcsolható katolikus megújulás fogadtatását a régió egyházai és állami szervei körében. Ami a pártállamot illeti, számára a katolikus egyház reformjának két neuralgikus pontja volt. Az egyik a társadalmi tanítás fokozott hangoztatása, mivel ez a tény cáfolta azt a marxista tételt, miszerint a proletariátus problémáinak valós megoldására egyedül a forradalmi kommunista pártok hivatottak, képesek. Az egyház társadalmi téren való fokozott szerepvállalása ezáltal magának a szocializmusnak a létjogosultságát, de legalábbis kizárólagosságát kérdőjelezte meg. A másik hasonlóan kellemetlen pont a pártállam számára az ökumené szorgalmazása volt, hisz az antiklerikális államnak éppen az egyházak megosztottsága állt érdekében. Az államszocialista korszak egyháztörténetével foglalkozó művek egy része országos szinten vizsgálódik, másik része pedig mikrotörténeti kutatásokat prezentál. (Például a meghurcolt papok, lelkészek, szerzetesek életútját stb.) Bertalan Péter munkájának újszerűsége és érdekfeszítő volta abban áll, hogy a fenti két megközelítés közötti harmadik utat választva regionális kutatást végez. A szerző legnagyobb érdeme pedig az, hogy az 1957 és 1968 közötti egyházpolitika regionális kutatásához egy letisztult, logikus szempontrendszert dolgozott ki, amelynek segítségével más régiók más megyéi is szisztematikusan vizsgálhatók. Ez eredményekkel kecsegtető távlatokat nyit meg a további kutatás számára. Ezek alapján bízunk abban, hogy a Kelepcében című kötet nem Bertalan Péter utolsó regionális egyháztörténeti, egyházpolitikai monográfiája. (ism.: Somodi Imre)
