Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - RECENZIÓK - Végh Zsuzsanna: Kónyová, Annamária - Kónya, Peter: Kalvínska reformácia a reformovaná cirkev na vychodnom Slovensku v 16-18. storocí
Recenziók 107 Sárospatakon még misét hallgatott.2 Természetesen, mint kötetünk szerzői írják, nem vitatható el tőle az a tény, hogy pártfogásával elősegítette Siklósi Mihály és mások reformációs munkáját a térségben. A Drugetheknek a Percnyiekkel való kapcsolata révén juthattak el a reformációs tanok olyan helyekre is, mint a rutének lakta területek. Helyén van kezelve Kálmáncsehi Sánta Márton munkássága is. Ugyanez a helyzet a középnemesi famíliákkal is, hiszen az Eödönffyek, a Dobók vagy a Csicseryek patronálása nélkül aligha maradtak volna meg Kálvin tanai a lakosság között az olyan kicsi és eldugott falvakban, mint Dobóruszka (Ruská) vagy Vinna (Vinné). Ám itt nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy mindkét település egy-egy mezőváros szomszédságában fekszik (Nagykapos - Veiké Kapusany, Nagymihály - Michalovce). Világos képet kaphat a laikus olvasó az egyházszervezet felépítéséről a kötetben. Érthető stílusban magyarázzák el a szerzők ezt a sokszor bonyolultnak tűnő folyamatot a gondos forráskezelés és tényfeltárás segítségével. Helyes az a megjegyzés, miszerint a második reformációs hullám, vagyis a kálvini ott győzedelmeskedett leginkább, ahol kevésbé vagy egyáltalán nem érvényesült a „cuius rego, eius religio” elve. Kétségtelen tény a főúri családok vezető szerepe a rekatolizációs folyamatokban. (Kutatandó probléma, miként is használták fel például a Drugethek ebben a rutén közösségeket). A harmadik nagyobb egység a mező- illetve a szabad királyi városok szerepével foglalkozik. (108-187. P-) Ezek a fejezetek tovább szűkítik a kört, hiszen a feldolgozott vizitációs jegyzőkönyveken és forrásokon keresztül betekintést nyújtanak a települések hétköznapi életébe. Miként is alakult az egyházi élet, hogyan történtek a szolgálatok, az istentiszteletek a vegyes lakosságú helyeken. Milyen lehetett egy korabeli lelkipásztor és káplán élete, hogyan oszlottak meg a javadalmak. Innét megtudhatja az olvasó, hogy az olyan városkák, mint Gálszécs (Secovce), Varannó (Vranov nad Toplou), Tőketerebes (Trebisov), Szepsi (Moldva nad Bodvou), melyeket manapság csak nagyítóval találunk meg a térképeken, milyen sok nagyszerű és bátor embert adtak a reformációnak származástól függetlenül. A szerzők méltatják a települések szerepét mind gazdasági, mind pedig egyháztörténeti szempontból. A könyv lapjairól kiderül a kutató és a nagyközönség számára, hogy a térség szabad királyi városai és mezővároskái milyen fontos bástyái voltak évszázadokon keresztül a felvidéki reformációnak és a művelődésnek, hiszen minden templom mellett egyben meg van említve az iskola is, valamint a rektor, tanító neve. Fel vannak sorolva a városokat körülvevő falvak nevei, így kimondva, kimondatlanul kiderül mindenki számára, hogy a kálvini egyház kialakulásában, egyáltalán az egész reformációs folyamatban milyen hatással voltak a városokban zajló események a kicsi települések életére. Sajnos, és erről a könyv nagyon jól beszámol, az említett mezővárosok zöme (Homonna — Humenné, Tőketerebes - Trebisov, Varannó - Vranov nad Toplou stb.) áldozatai lettek a későbbi ellenreformációnak, és mára — Haraszy Károly szavaival élve - csupán „elhamvadt őrtüzek”. A negyedik nagyobb egység a szlovák ajkú kálvinistákkal foglalkozik. (160-187. p.) Számomra ez azért volt érdekes, mert a mai magyar történet- írás sajnos nem sokat foglalkozik ezzel a problémával, pedig a szlovák kálvi2 Ld. Szűcs JENŐ: Sárospatak reformációjának kezdetei. In.: Ráday Gyűjtemény Évkönyve. Bp. 1982. 38. p.
