Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - BESZÁMOLÓ - Bánkuti Gábor - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs - Vértesi Lázár: A 20. századi egyház- és társadalomtörténet metszéspontjai. (Pécs, 2011. április 7-8.)
A 20. századi egyház- és társadalomtörténet metszéspontjai 97 Adriányi Gábor, a bonni egyetem professzora nemzetközi kontextusba helyezte a konferencia által felvállalt kérdéseket. Rendkivül kritikusan megállapította, hogy a magyar egyháztörténet-írás nem ágyazódott bele szervesen az egyetemes katolikus egyház történetével foglalkozó kutatásokba, sem módszerében, sem forrásbázisát tekintve nem tartozik a fősodorba. Ez azért aggasztó, mert nem csupán a német történetíráshoz képest riasztó az elmaradás, de a környező országok is előrébb tartanak sok tekintetben. Koncentrált és nagyvonalú támogatással rengeteg új szlovák, horvát stb. munka lát napvilágot német, angol vagy éppen francia nyelven, míg a magyar kutatásszervezés nem fordít gondot az eredmények határon túli terjesztésére. Át kell venni a kutatáshoz szükséges új módszereket, szisz- tematikus levéltári kutatásokat kell folytatni központi levéltárakban, az eredményeket pedig nemzetközi fórumokon kell publikálni. Ez az egyetlen lehetősége a magyar egyháztörténetnek, hogy eredményei beépüljenek az egyetemes ismeretanyagba. Vértesi Lázár, a PPHF PEI munkatársa A pécsi egyházmegyei körle- velek forrásértékéről szólva előadásában elsősorban azok eredetét mutatta be, továbbá azokat az igényeket, hatásokat és kényszereket, amelyek az egyházi hierarchiát egy ilyen rendszeres orgánum alkalmazására késztették. Kitért az 1848-49-es eseményekre, melyek egyértelműen jelezték az egyházmegyei papság és a püspökök közötti kommunikáció hiányosságait, illetve, hogy a jobb megértés és egységes egyházkormányzat elengedhetetlen feltétele egy rendszeres és mindenkihez elérő, általános érvényű kommunikációs eszköz létrehozása. Bemutatta a forrás egyes formai jellemzőit, és kiemelt néhány olyan kutatási területet, ahol ez a forráscsoport önmagában is felhasználható teljes kép megalkotására, illetve olyan területeket, amelyekhez - tekintve a forrás olyan sajátos korlátáit, mint a teljes reflek- tálatlanság - csak részben, közvetetten vagy csak illusztráció gyanánt. Az egyik terület, amelyhez kiváló forrásbázisul szolgálhatnak a körlevelek, az egyházi oktatás intézményrendszerének kiépülése. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódott Csibi Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) tudományos segédmunkatársának előadása A püspöki körlevelek művelődéstörténetijelentőségéről, Zichy püspök működésének kezdetétől 1918-ig. E forrás rendkívüli adatgazdagsága láthatóvá teszi, hogy ebben az intenzív szervezési időszakban néhány kiemelten kezelt oktatástörténeti esemény milyen reakciókat váltott ki az egyházmegyei szervezetben, és az ebből következő feladatok milyen módon jelennek meg a körleveles anyagban. Az iskolán kívüli katolikus művelődési lehetőségek (előadássorozatok, periodikák, könyvek, társadalmi szervezetek) is említésre kerülnek a körlevelek fényében. Szintén metodológiai szempontból közelítette meg Az egyházmegyei schematizmusok, körlevelek használatának lehetőségeit Lakatos Andor, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár vezetője. Levéltáruk országos szinten példamutató módon igyekszik az internetes és számítógépes eszközök alkalmazásával a lehető legteljesebb körben elérhetővé tenni a gyűjteményükben őrzött egyháztörténeti forrásokat és adatokat. Jelen előadásában is e gazdag, és sokoldalúan használható forrásoknak éppen tömegességükben rejlő problémái és módszeres feldolgozásuk kapcsán mérlegelte a számítógép nyújtotta lehetőségeket és a tematikus szelekció alkalmazhatósá
