Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története
28 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) Szép reményekkel indult Dávidházy III. Sámuel pályája, az elsők között tartották számon a debreceni kollégiumban, külföldön is kitűnően szerepelt, ám végül csupán találgatni lehet miért, de jelentősebb irodalmi, tudományos alkotás nem maradt fenn utána. El kell ismerni azonban, hogy mégis ő az első a családból, akinek nevét a magyar irodalomtörténet, történetírás is megemlíti.* 149 150 Életében csupán egy rövid prédikációskötete jelent meg 1857-ben.is° Ezenkívül, bár nem önálló szándékból, hanem az egyházmegye utasítására, megírta Gyoma és a gyomai református gyülekezet történetét is, melyet 1837-ben fejezett be. Teljes kiadása eddig még nem született, a szöveg nagy részét Karácsonyi János közölte le 1890- ben,«1 de egy részét, a Gyoma földesuraira vonatkozó történeti áttekintést kivágta a szövegből, elég éles ítéletet fűzve hozzá.«2 A dolgozat történeti szempontból valóban nem a legigényesebb, elvitathatatlan érdeme azonban a közelmúlt és a jelen állapotának részletes és tartalmas leírása. Kosa László joggal helyezte indíttatását, műveltségét tekintve a környékbeli, ugyancsak Debrecenben Budai Ézsaiás szárnyai alatt és valamely külföldi akadémián tanult prédikátorok, Ecsedy Gábor gyulai, Kis Bálint szentesi, Gacsári István füzesgyarmati, Szirbik Miklós makói lelkipásztorok, történetírók sorába. Megerősíti ezt az, hogy Budai Ézsaiás az egyetlen történetíró, akinek valamely művére hivatkozik,1-« de rajta kívül nem jelenik meg más, és feltehetően önálló történeti kutatást sem végzett. A Rákóczi-szabadságharcot és a város újratelepítését megelőző korokban nagyon bizonytalanul mozog. Képzettségét, készségeit tekintve minden bizonnyal alkalmas lett volna sokkal színvonalasabb tanulmány megírására is, de nem mutatott semmiféle érdeklődést a történelem iránt, valószínűleg csupán teljesítendő feladatként fogta fel a dolgot. így azt kell mondanunk, hogy még a szűkebb környezetében is csupán a második vonalban helyezkedik el a műve, hisz szinte össze sem lehet hasonlítani például a már többször idézett Kis Bálint-féle egyházmegye-történettel, de nem állja meg a versenyt a környékbeli lelkészek széleskörű forráskutatással megalapozott egyházközség-történetével szemben sem. gyengébb hangú, de jobban felkészült pályázót ejtették az erősebb tüdővel rendelkező kedvéért. 149 SziNNYEl, 1893. II. köt. 660. p.; KÓSA LÁSZLÓ: Történetkutató kisvárosi értelmiség a reformkorban. In: UŐ: Egyház, társadalom, hagyomány. Debrecen, 1993. (továbbiakban: KÓSA, 1993.) 91-92. p. 150 DÁVIDHÁZY SÁMUEL: Egyházi beszédek. (Az orgona felállítása javára.) Szarvas, 1857«1 DÁVIDHÁZY BÉKÉS SÁMUEL: A helvécziai vallástételt tartó gyomai ekklézsia históriája. In: A Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat Évkönyve, 1888/89. Szerk.: KARÁCSONYI JÁNOS. Gyulán, 1890. 95-115- P- (továbbiakban: DÁVIDHÁZY, 1890.) „Az eredetiben itt következő részlet teljesen hamis adatokon épült. Mivel pedig a történeti tévedéseket terjeszteni nem akarjuk, kénytelenek voltunk azt kihagyni. Gyoma városának új monographusa az igazságnak megfelelő dolgokat mond majd ezek helyett.” DÁVIDHÁZY, 1890. 98. p. A kivágott szöveg olvasható a dolgozat teljes szövegét folytatásokban közlő Gyomai Újság 1926. évi 5. számában. ■53 BUDAI ÉZSAIÁS: Magyarország históriája. I—III. köt. Debrecen, 1805-1812.
