Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Szabadegyházak helyzete Magyarországon 1945 és 1950 között

78

Egyháztörténeti Szemle X1I/2 (2011)

nyugodott, azonban ez a folyamat a gyakorlatban ellenségesen ment végbe. A szovjet rendszer kezdettől fogva az egyházi élet visszaszorítására törekedett,3 4 * és a helyi hatóságok korlátlan jogkörrel rendelkeztek az egyházakkal kapcsolatos ügyekben. A vallásoktatás megszűnt a közoktatási intézményekben. Az egyházak teljes vagyonát államosították. Kizárólag istentiszteleti célokra, az állam külön rendelettel biztosította ingyenesen az egyházak számára az épületeket és a szükséges berendezési tárgyakat. A polgári házasságkötés bevezetése mellett megtiltották az egyházi házasság celebrálá- sát. Az államhatalom végső célja az ateista ideológia kizárólagos uralmának megteremtése volt.4 A második világháború idején azonban a szovjet egyházpolitika megváltozott. A németek elleni háború sikere érdekében az üldözést felváltotta az együttműködés. Sztálin értékelte a papság és a pravoszláv hívők hazafias tevékenységét, és 1943-ban engedélyezte a minden oroszok pátriárkájának megválasztását illetve a Szent Szinódus létrehozását. Nem csupán az állam és az egyház megbékéléséről szólt, hanem az egyházat ténylegesen a rezsim részének ismerte el. Az ortodox egyház működése szabaddá vált. Sőt az állam támogatást nyújtott a pátriárkának a „szakadár ortodox mozgalmak” elleni küzdelemben.3 A nyugati hatalmakkal való szövetségkötés miatt a nyugati eredetű kisegyházak szabad működését is biztosítania kellett.6 így az országot „felszabadító”/”megszálló” nagyhatalmat nem csupán „példaként”7 lehetett a törvényhozók elé állítani, hanem tényleges reménységet jelentett számukra a vallásszabadság kivívásának gondolata.

A hazánkat megszálló orosz csapatokkal való jó kapcsolat kialakítását a szabadegyházi vezetők fontosnak tartották. Már 1945 közepén Budapest orosz városparancsnokának köszönő levelet írtak a Vörös Hadsereg által biztosított vallásszabadságért,8 illetve a szabadegyházi retorikában fontos szerepet játszott a szabadegyházi közösségek szabad működését biztosító szovjet példára való hivatkozás.9

3 Lenin idejében elsősorban az ortodox egyház ellen léptek fel. A nyugati típusú kisegyházak többsége viszonylag szabadon működhetett. Sztálin hatalomra juttatása után helyzetük az ortodox egyházhoz hasonlított. Boncs-Brujevics, Vlagyimir: Istennek törvénye. Vallástörténeti tanulmányok. Bp., 1982.

4 KŐBEL SZILVIA: „Oszd meg és uralkodj!” Az állam és az egyházak politikai, jogi és igazgatási kapcsolatai Magyarországon 1945-1989 között. Bp., 2005.150-151. p.

s Heller, Mihail — Nyekrics, Alexandr: Orosz történelem, II. A Szovjetunió története. Bp., 1996. 378-379. p.

6 Kivételt a pacifista vallási közösségek jelentették, amelyek megtagadták a katonai, illetve a fegyveres katonai szolgálatot, mint a Jehova Tanúi vagy a reformadventisták.

7 Hegedűs Géza: A Szovjetunió és a vallás. Bp., 1945. 60. p.

8 MSZSZ jegyzőkönyv. (1945. június 1.) RZ. III-B-7. Az általam különböző magán- gyűjteményekből, rendezetlen irattárakból, levéltárakból összegyűjtött iratok másolatát rendeztem, és a munka megkönnyítése érdekében jelzetekkel láttam el. Továbbiakban saját archívumomban összegyűjtött iratok másolatait RZ. rövidítéssel tüntetem fel.

9 Kiss Ferenc - Michnay László - Somogyi Imre - Deák Vidor - Szécsey János - Papp Kálmán - Gyarmati Béla: Szabad államban szabad egyházak. A Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének emlékirata az ideiglenes magyar nemzetgyűléshez és az Ideiglenes Kormányhoz. Bp., 1945. (továbbiakban: Kiss