Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Erdélyi katolikus rítusok autonómiája 1848-ban

76

Egyháztörténeti Szemle XI1/2 (2011)

ellátását ekkor biztosítani lehetett, hiszen a plébános, Merza Antal „valamint az egész forradalmi (időkben úgy most is csendesen vagyon megyéjével együtt, buzgón víve el hivatásánál fogva tartozott kötelességét” - jelentette a ditrói plébános. Keresztes Márton, az 1814-ben Szamosújvárt született örmény szertartású pap, udvarhelyi tanár részt vett az agyagfalvi gyűlésen. A magyar szabadságharccal és forradalommal való szimpatizálása és tevékeny szervező munkája miatt 1849-ben börtönre ítélték, de ő elbujdosott. 1858-ban királyi kegyelmet kapott, viszont utána is csak lelkigyakorlatokat tarthatott.

Az 1848/49-es események tehát alapvető fontosságúak voltak Erdély mindhárom katolikus rítusa számára. Miközben a görög katolikus románságnak a nemzeti öntudata ekkor erősödik, sikerült megfogalmazniuk és támogatást is szerezniük arra, hogy egyházszervezetük önállósodhasson a későbbiekben létrejövő görög katolikus érsekség által. Javasolt retorikájukat nemcsak az esztergomi érseki szék fogadta el, hanem Róma is támogatta az ortodoxiában történhető további térnyerés reményében. Ezzel szemben az örménység korábbi asszimilációs törekvéseinek és az erdélyi püspökök rájuk történő joghatóság-kiterjesztésének eredményeként ekkor - a kulturális autonómiát leszámítva - a teljes integrálódás mellett döntöttek, s a későbbiekben sem tagadták meg 1848 örökségét.

(Készült a Bolyai János Ösztöndíj támogatásával.)

ki tudja és beszéli.” Eránosz Jeremiás ditrói plébános levele Kovács Miklós püspöknek. Ditró, 1849. szeptember 12. - GYÉFKL. Pl. 394.0.16.cs. 362/1849. sz.