Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Erdélyi katolikus rítusok autonómiája 1848-ban
Erdélyi katolikus rítusok autonómiája 1848-ban 67 ben jelzik, hogy a zsinati munkálat során próbáltak ugyan döntést hozni, de a tárgyalások során úgy látták, hogy ez az egyházmegyei zsinat jogkörén kívül esik, ezért a nemzeti zsinat elé terjesztik javaslatukat. Ugyanúgy, ahogy a vallás- és közoktatási miniszter is a nemzeti zsinat elé kívánta terjeszteni az erdélyi görög katolikus érsekség felállításának a kérdését. Témánk szempontjából fontos, hogy Kovács Miklós erdélyi római katolikus püspök a görög katolikusokat teljesen külön álló rítusnak kezelte, akiknek a tervei nem igazán esnek egybe a magyar római katolikus érdekekkel. Amint látni fogjuk, az örmények esetében viszont egészen más a hozzáállása, még ha az örménység is különálló rítusként volt jelen. Az erdélyi örmények ősei Moldvában még nem egyesült örmények voltak, Erdélybe jövetelükkor ismerték a román nyelvet. Az örményeket ekkor, mint idegeneket ilyen szempontból korlátok akadályozták a szabad fejlődésben. Az örmény városok alapításának a lehetősége a vallási unió feltétele volt, abban a formában, ahogy IV. Jenő pápa Exsultate Deo encik- likája biztosította: örmény katolikussá válás által. A nehézség, hogy az erdélyi katolikus papok nem beszéltek örményül, az örmények meg nem ismerték a latint. Ezért kellett olyan térítő, aki tudott románul és örményül egyaránt.«1 1684-ben a római Propaganda Fide missziós kongregáció ifjú végzettje, Oxendius Verzirescu«2 (1687-1714) érkezett Erdélybe, s sikerült neki az örményeket a katolikus egyházzal egyesíteni. Boto§aniban született örmény volt, aki ismerte a katolikus és az örmény rítust is. A nép eleinte ellenségesen fogadta, még meg is dobálták, de ez nem szegte kedvét. Munkájának eredménye, hogy Minász püspököt«» is sikerült meggyőznie az unió előnyeiről, aki 1686-ban Hunanian Vártán lembergi örmény katolikus érsek és Pallavicini kardinális és lengyel érsek előtt letette a hitvallást.«« Az erdélyi örmények katolizálásának folytatására a pápa utasítására Hunanian Vártán 1687-ben kinevezte vikáriusnak és püspöki kormányzónak Oxendiust.«« A kinevezési levél Oxendiust mint plébánost, s nem mint hittérítő papot említette. 1690-ben jelentette, hogy 30.000 örmény katolizált, ezért VII. Sándor pápa 1690. október 3-án az erdélyi örmények vikáriusává és kormányzójává nevezi ki. 1691-ben XII. Ince pápa megerősítette apostoli általános vikáriusi tisztségében, s ez év július 30-án Hunanian Vártán lembergi érsek Cantelmus bíboros jelenlétében erdélyi örmény katolikus püspöknek szentelte fel.«5 Ezt követően Oxendius kezdeményezte a megígért anyagi és más természetű előnyök megszerzését is az örményeknek, elsősorban a városalapítás terén. A törökökkel szembeni harcban fogságba esett. Három éves * * * * * * * «" Gazdovits Miklós: Az erdélyi örmények története. Kolozsvár, 2006. (továbbiakban: Gazdovtts, 2006.) 271-277. p. «2 Oxendius Lukács Verzerescu-ként, Verzál- Oxendiusként is ismert, a továbbiakban Oxendius néven utalunk rá. «3 Az Erdélybe érkező még nem egyesült örmények püspöke volt 1649-től, de halála évében katolizált. «« Szongott Kristóf: Szamosújvár szabjad] kirjalyi] város monográfiája. 17001900.1. Szamosújvár, 1901. (továbbiakban: SZONGOTT, 1901.) 297. p. «5 PETROWICZ, GREGORIO: La chiesa armenia in Polonia e nei paesi limitrofi. Parte terza. 1686-1954. Róma, 1988. (továbbiakban: PETROWICZ, 1988.) 79. p. «6 Gazdovits, 2006. 271-277. p.
