Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - TANULMÁNY - Rétfalvi Balázs: Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye
Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye 25 van Gestellel,141 a közép-európai jezsuita provinciák előadójával, egy holland jezsuitával folytatta. Az ő hatáskörébe tartozott a magyar jezsuita provincia, ezért nagy jártasságot mutatott a magyar egyházpolitikai helyzet kérdésében. Az októberi összefoglaló jelentés szerint Van Gestel nyíltan Mindszenty-ellenesnek mutatkozott, ami meglepte Czapikot, noha gondolta, hogy Jánosiéknak nagy a befolyása a jezsuita kúriában. A holland jezsuita nehezményezte, hogy Mindszenty túl agresszív, és azon a véleményen volt, hogy az egyháznak az adott helyzetben vissza kell húzódnia. Elismerte ugyan, hogy Magyarországon támadják az egyházat, de politikai szempontból nagyon hibásnak tartotta a prímás állandó offenzíváját. Van Gestel kifejtette, hogy amikor a fakultatív hitoktatás kérdése felmerült, akkor társadalmi - vallási megmozdulással ezt semlegesíteni lehetett, de szerinte a hercegprímás hibásan azt hitte, hogy ez az iskolakérdésben is eredményes lesz, azonban ez nem következett be. Van Gestel ebből arra következtetett, hogy egész mások voltak a hatalmi erőviszonyok 1946-ban Magyarországon az egyház és állam közt, és egészen mások 1948-ban, amit a hercegprímás nyilvánvalóan nem értékelt ki. Ezt kiegészítve s némileg ellentmondva az található Salacz Gábornál, hogy Van Gestel erősen Jánosi ellen nyilatkozott.142 1948. október 2-án, miután udvarias látogatást tett Carlo Grano protokollfőnöknél, Domenico Tardinivel, az államtitkárság egyik vezetőjével tárgyalt háromnegyed órán keresztül.14» Az összefoglaló jelentés szerint Tardini az érseket igyekezett megváratni, és végig elutasítóan viselkedett vele, aki a tárgyalás után Tardinit „második Mindszentynek” nevezte.144 A Tardinival történt megbeszélésről számos részlet maradt fenn, mivel Czapik pro memóriát készített róla, amit még október 2-án eljuttatott Robert Le ikernek.1« A dokumentum részletesen ismerteti a megbeszélés tartalmát, amely elé a füzetben rövid összefoglalót is írt az érsek. Az első pont, amit Czapik megemlített a tárgyalás témái közül a kommunizmussal való megegyezés kérdése volt. Tardini szerint a megegyezés lehetetlen, a kommunizmusnak a kereszténységgel való ellentéte miatt. Gyakorlati értéke sincs egy megállapodásnak, mert nem fogják betartani, és a „kommunisták az egyház vesztére törnek, s azért az, hogy egy év helyett két év múlva számolják fel az egyházat, nem elég ok, hogy a megegyezéssel elvek sérüljenek”. Tardini továbbá úgy vélte, hogy „inkább hamarabb, de a tisztességet megőrizve kerüljön sor az egyház megsemmisítésére”, mint hogy pár év késedelemmel tisztességétől megfosztva, kompromisszumokra kényszerítve számolják fel az egyházat.146 Czapik erre a véleményre reagálva kifejtette, hogy a szovjet megszállás alatt élő katolikus egyház számára a cél az, hogy a nyílt üldözés helyett tűrhető helyzetet teremtsen, és az egymás mel141 Annuario Pontificio, 1949/699. 142 Salacz, 1988.17. p. 143 MOL. FM. 78. Salacz szerint fél óráig tartott a megbeszélés. Vö. SALACZ, 1988. 18. p. 144 MÓL. FM. 69. ms Tardini véleményére tett megjegyzéseim. - MPRKL. Czapik-füzet. 146 Salacz szerint Tardini kijelentette, hogy a kommunista rendszer hamarosan magától össze fog omlani. A követendő útnak pedig a vértanúság útját határozta meg. „Menjenek haza és legyenek vértanúk.” SALACZ, 1988.18. p.
