Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - TANULMÁNY - Rétfalvi Balázs: Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye
26 Egyháztörténeti Szemle XII/2 (2011) lett élés biztosítására elvi engedmények nélkül megállapodást kössön, mert ha rövid időre is, de sikerül biztosítani a túlélést, az már nagy eredmény. Az érsek azt is leszögezte, hogy főpapként kötelessége, „hogy az Egyház életlehetőségeit minden megengedett módon és eszközzel minél tovább biztosítsa”. Czapik a megállapodás vállalandó feltételének nevezte meg a kormány értesítését a főpapi kinevezésekről, „amellyel kapcsolatban csak a politikai alkalmatlanság kijelentését engedi meg számára”. Az egyház érdeke ugyanis szerinte az, hogy ebben a helyzetben ne politizáljon, s ennek érdekében lehetne találni politikától tartózkodó püspökjelölteket is. A kinevezésekkel kapcsolatban azt is közölte Tardninival, hogy a javaslattétel joga csakis a modus vivendi betartása esetén illetné meg a kormányt.Az államtitkárság vezetője mindezt azonban elutasította, és az 1927-es intesa semplice-t is egyértelműen érvénytelennek nyilvánította. Kijelentette, hogy a püspökkinevezések ügyében útban lévő jegyzékére a kormány feltétlenül negatív választ fog kapni. Tardini a kérdéssel kapcsolatban tudatta az érsekkel azt is, hogy új püspök, coadjutor vagy apostoli administrator kinevezésére nincs előttük javaslat.1“*8 Czapik megpróbálta az éles elutasításról lebeszélni Tardinit, és javasolta, hogy hárítsák el a kormány kérését. Czapik feljegyzése szerint Tardini a Szentszék egyoldalú és késedelmes információira hivatkozva elfogadta az apostoli vizitáció ügyét. A vizitátor kiküldésének két feltételt szabott. Az első feltétel az volt, hogy a vizitátor teljesen szabadon mozoghasson és érintkezhessen mindenkivel, így Rómával is. A második feltétel pedig az a határozott követelés volt, hogy a kormány a vizitációt ne használja föl politikai célokra és a prímás lejáratására. Tardini azt is egyértelműen az érsek tudomására hozta, hogy a vizitátornak csak jelentéstételre van megbízatása, és megegyezésről nem tárgyalhat.1“*9 Czapik a feltételeket vállalhatónak tartotta, azonban azt is megjegyezte, hogy a kormánytól függetlenül számítani lehet ellenséges közéleti fellépésre is. A vizitátor ügyében Czapik azt javasolta még Tardininek, hogy a kapcsolatfelvétel érdekében a római, ún. quirinali nuncius lépjen érintkezésbe Velics László római magyar követtel.* 180 Az érsek feljegyzéseinek fényében nyilvánvaló tehát, hogy Tardini nem ellenezte a vizitációt, mint ahogy ez a jelentésekben számos helyen megjelenik,181 azonban a fent ismertetett álláspontja alapján több mint valószínű, hogy nem fűzött hozzá nagy reményeket, és szkeptikus volt az eredményt illetően. Az eddig fellelt források azt is bizonyítják, hogy a vizitáció részleteit a személyi kérdéseken túl Tardinivel tisztázták, aki megadta a beutazás feltételeit, és megtiltotta, hogy a bizottság a megegyezésről tárgyaljon. A pápával és az államtitkárság vezetőivel folytatott megbeszélések után a kúriai ügyvitel alapján a kérdés az Államtitkárságra, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja és a Konzisztoriális Kongregáció elé került, amelynek feladata volt a bizottság kiküldésének megszervezése és a megbízás megszövegezése. Az érsek tanácsát követve a Szentszék a quirinali nunciuson, ,‘*“ Tardini véleményére tett megjegyzéseim. - MPRKL. Czapik-fiizet. M« A pro memoria előtti jegyzetek. - MPRKL. Czapik-füzet. >49 Uo. 180 Tardini véleményére tett megjegyzéseim. - MPRKL. Czapik-füzet. ■51 MOL. FM. 58., 65, 66., 74.
