Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 1. szám - DISPUTA - Csepregi Zoltán: Kálvin hatása Magyarországon és Erdélyben 1551 előtt?

Kálvin hatása Magyarországon és Erdélyben 1551 előtt? 161

férhető hozzá (Expositio examinis),34 35 hanem a kihallgatási jegyzőkönyv is a bécsi udvari levéltárban.'» Mivel a kronológiának itt döntő szerep jut, az utóbbi, 1533-ban keletkezett forrást idézem: „Úgy tagadja a szabad akaratot, amiként Augustinus a Hypognosticon 3. könyvében, elismeri ugyanis a szabad akaratot azon parancsok iránt, amelyek Mózes második tábláján vannak, de tagadja a szabad akaratot az első tábla parancsaival kapcsolatban.”!6 37 Ez összhangban van Melanchthon 1530-as Ágostai hitvallásának 18. cikkelyével, mely hosszan idézi Pseudo-Augustinus idevágó helyét.37 Bernhard itt megállapítja, hogy Kálvin 1539-es (!) Institutio-)a (és több későbbi Kálvin-mű is) ugyanígy Ágostonra támaszkodik, majd eljut a tanulságig: „Noha Dévai a liberum arbitrium kérdésében Augustinust nevezi forrásának, mégis vitathatatlan, hogy fejtegetései Melanchthon és Kálvin hatása alatt születtek meg.”!8 39

Hm! Mivel korábban olvastam már olyan teológiai fejtegetést, mely az 1530-as Confessio Augustana-ban is felfedezi Kálvin hatását,39 jobb nem kommentálnom ezt a gondolatmenetet.

Ugyan nem ilyen egyértelmű kronológiai következetességgel (mert Fabri püspök színe előtt erről nem esett szó), de hasonló meggyőző erővel fedezhetjük föl Melanchthon hatását Dévainak a kiválasztásról, a predestinációról szóló tanításában. Ebben a kérdésben a Praeceptor az 1520-as évek második felétől kezdve az ún. üdvuniverzalizmust, más néven az egyszeres predestinációt vallotta, azaz tudatosan nem szólt az elvetettekről, az örök kárhozatra ítéltekről. Ez a felfogás került be a Loci 1535- ös átdolgozott kiadásába is,40 melynek alapján és mellyel összhangban Dévai már Nürnbergben, közvetlenül a sajtó alá bocsátás előtt több ponton kiegészítette Dispvtatio-)át, így egy De praedestinatione toldalékkal is.41

34 A két változat szinopszisa ifj. Révésznél található: RÉVÉSZ, 1915. 106-113. p. Az Expositio examinist latinul hozza: Lampe, Friedrich Adolf - Debreceni Ember, PÁL: Historia Ecclesiae Reformatae in Hungária. Utrecht, 1728. (továbbiakban: DEBRECENI EMBER, 1728.) 80-88. p.; németül egy szép rézmetszettel, Dévai egyetlen 16. századi, ám így is fiktív ábrázolásával illusztrálva: RABUS, LUDWIG: Historien der Märtyrer. Straßburg, 1572. (VD 16. R 52.) 5ó5v-569r.; magyarul: ID. RÉVÉSZ IMRE: Dévay Bíró Mátyás első magyar reformátor életrajza és irodalmi művei. Pest, 1863. 90-99. p.

35 Articuli inquisitorii. In: Történelmi Tár, 1880. 6-10. p.; ETE. 2. 264-267. p. Magyar fordítása: Magyar história, 1526-1608. (Forrásgyűjtemény) Szerk.: NAGY Gábor. Debrecen, é.n. [1998.] (továbbiakban: Nagy, 1998.) 58-60. p. (nr. A 24.)

36 ETE. 2.267. p.; Nagy, 1998.60. p.

37 Bekenntnisschriften der evangelisch-lutherischen Kirche. Göttingen, 1930. 73- 74. p.; Konkordia Könyv. Az Evangélikus Egyház hitvallási iratai, 1. Bp., 1957. 29- 30. p.; MlGNE: Patrologia Latina. 44,1623.

38 Bernhard, 2009. 735. p.; Bernhard, 2010.42. p.

39 Véghelyi Antal: Mi közünk Lutherhoz? In: Keresztyén Igazság, 2002. Nr. 55. 6-11. p.

40 MStA. II/2. 594-597- P4 CR. 21,450-451.

41 Az irodalmi függés dokumentálására Melanchthon és Dévai szövegét szinopszisban mutatja be: RÉVÉSZ, 1915.105-106. p.