Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 1. szám - DISPUTA - Őze Sándor: Még egyszer a ferencesekről. Válasz Szabó András: A magyarországi reformáció kezdete és az átmeneti korszak a reformátorok életútjának tükrében című cikkére

130

Egyháztörténeti Szemle Xl/1 (2010)

Szeremlyéni Mihály (?-?)

Neve alapján szerémségi. Az első, aki a 1544-ben Kanizsán biblikus éneket ír a reformáció szellemében.

Siklósi Mihály (?-?)

Neve alapján a ferences kolostorral bíró déli perényi birtokról származik. 1529-ben iratkozik be a wittenbergi egyetemre. 1540 körül Sátoraljaújhelyen, majd Siklóson hirdeti az Igét. 1547-től Sárospatakon tanít. A városban mindkét ferences vonulatnak volt kolostora.

Kálmáncsehi Sánta Márton (XV. század vége -1557) (?-?)

A jelentős ferences kolostorral bíró dél-dunántúli mezővárosból indul. A ferencesek által közkedvelt krakkói egyetemen 1525-től a magyar bursa vezetője. 1538-tól gyulafehérvári kanonok. Mezőtúron, majd Sátoraljaújhelyen működik, majd debreceni lelkész. Benczédi Székely István (?-i5Ó3)

Ferences szerzetesként iratkozik be a krakkói egyetemre 1529-ben. 1538-ban Szikszón, majd a valamikori ferences kolostorral bíró Szántón, Olaszliszkán, Göncön működik. Tanulmányévei után adja ki világkrónikáját, mely erős katolicizmusellenessége mellett törökellenes is, a Melanchthoni kettős Antikrisztus tanát vallja. Huszár Gál (?-i575)

Neve után a Délvidéken szolgálatot teljesítő katonacsaládból származik. Katolikus pap, talán szerzetes is, adataink 1554-es óvári működésétől vannak. Bécsben, Kassán, Komáromban, Debrecenben, Nagyszombaton működik, mint lelkész és nyomdász. Komjátiban udvari pap a Forgách családnál. Életét a pápai katonák papjaként fejezi be 1575-ben.

Kimaradt a névsorból Bia Gáspár, Dézsi András, Dobai András, Radán Balázs, nevük alapján sem déli származásuk, sem ferences iskoláztatásuk, sem a rendben való szereplésük nem mutatható ki, még akkor sem, ha az utolsó kettő Debrecenben viselt papi hivatalt az 1540-50-es évek fordulóján (a 30-as évek végén még működött a mariánus kolostor). Az utóbbit egy katolikus hívő lövi le Beregszászon, amiért a protestáns város ekkorra számolja fel a mariánus kolostort (1553). Kimaradt Farkas András neve, aki katolikus papból az 1531-es krakkói iskoláztatása után lett a reformáció híve, 1538-as énekén kívül azonban biztos adataink nincsenek róla.

Tanulmányomban a névsor alapján azt állapítottam meg, hogy a nevek négyötöde déli területről jött, ahol a török hódítás jelentette a legfőbb problémát már mintegy két generáció óta. Erre kellett választ adni minden egyházi, lelki vezetőnek az itt élő közösség számára. Ezt a hivatást a reformáció megjelenéséig a ferencesek töltötték be. Sikerre bárki ebben a helyzetben csak úgy számolhatott, ha tanulmányozta az általuk hirdetett érveket, még ha nem is értett velük egyet.