Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csepregi András: Vallási identitás és demokratikus politika - történet, tematika, párbeszéd
Vallási identitás és demokratikus politika 153 ső? Erőszakos, vagy az erőszak csökkentésére törekvő? A másikat elutasító, vagy a másikat elfogadó? Bűnbakképző, vagy önkritikus? Fele- lősség-hárító, vagy felelősség-vállaló? Gyors sikerre tör, vagy van bátorsága hosszú, alapokat érintő átmenetben gondolkodni? A bennünk élő félelemre épít, vagy a bennünk élő szeretetre épít? A vallási identitás a demokráciához mind a négy megközelítése szerint megtalálhatja a kapcsolópontot. A három hagyomány a szabadság, az egyenlőség és a testvériség hívószavain keresztül közvetlenül kapcsolódik a biblikus (zsidó-keresztyén) tradícióhoz, amelyet a liberalizmus, a szociáldemokrácia illetve a konzervativizmus mai formái születésénél bábáskodó vallásos gondolkodók sokszorosan megerősítenek. A rendszer koherenciája sem nélkülözi a vallási hátteret. Érdemes erre nézve Bibót szó szerint idézni: „A szabadságjogok kialakult, polgárinak bélyegzett, de valójában egyetemes nyugati technikája; a parlamentarizmus, többpártrendszer, sajtószabadság, bírói jogvédelem, független bíróság, a köz- igazgatással szemben való bírói jogvédelem együttes rendszere az egész nyugati kultúrkör egyik legnagyobb, legmaradandóbb és legsikeresebb társadalomszervezési teljesítménye, és egyben a maga távoli keresztény gyökereivel tulajdonképpen az egyetlen reális és tartósan eredményes társadalomszervezési lecsapódása a keresztény erőszakmentesség programjának.”20 A jövőkép is megtalálhatja a gyökereit ismert prófétai látomásokban, vagy Jézusnak az Isten Országáról szóló szavaiban. A mi nemzedékünk drámai erejű alkalmazást is ismer: a hidegháború idején a két Németország egymást kereső, alulról építkező békemozgalmai Ézsaiás próféta szavaiban találták meg jelmondatukat: „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket” (2,4). Ami az egymás felé fordított atomtöltetek árnyékában üldözendő elhajlásnak, jobb esetben megmosolyogtató naivitásnak számított, az mára hétköznapi tény. A vallási identitás és a demokratikus politika a legizgalmasabb módon talán a negyedik megközelítés lehetőségein belül találkozhat egymással. A folyamat a demokráciának az a dimenziója, ahol az elvek és a deklarált szándékok találkoznak azzal az emberi tényezővel, amely lényegében és hosszú távon eldönti, hogy egy adott, a demokráciával kísérletező közösség fejlődőképes-e, vagy megtorpan, zsákutcába kerül, esetleg a demokráciát megelőző parancsuralom felé sodródik. Ha az egyéni és a közösségi vallási meggyőződés hozzáférhetővé tehet olyan forrásokat, amelyekből merítve valaki teherbíróbbá is, befogadóbbá is, önkritikusabbá ugyanakkor cselekvőképesebbé is válik, akkor az ebből kialakuló emberi tényező a folyamat olyan alanyává lehet, amely képes 20 Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme. In: Bibó István - Válogatott tanulmányok. Szerk.: Huszár Tibor., Bp., 1986. III. köt. 59. p.
