Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - RECENZIÓK - Jakab Attila: Sanchez, Sylvain Jean Gabriel. Priscillien, un chrétien non conformiste
Recenziók 151 tartsanak az írások olvasása céljából, de tiltotta a vasárnapi böjtöt, a templomon kívüli nagyböjti magán-összejöveteleket, az eucharisztia kivitelét a templomból, a klerikusi állapot elhagyását a szerzetesi életformáért, valamint a tanítói cím önkényes felvételét. Mindazonáltal a priscilliánusok egyházi helyzete meghatározatlan maradt, ami lehetőséget teremtett az eltérő megítélésekre. Sőt mi több, a helyzet csak súlyosbodott azáltal, hogy Priscillianus Avila püspöke lett. Ily módon ugyanis rá vonatkozóan érvényét vesztette a laikus tanítókat megcélzó saragossai zsinati határozat. Ellenben fellángolt a vita: lehetséges-e laikust megválasztani püspöknek? 380-ban Meridában az ellentétek a tettlegességig fajultak. Ugyanakkor Gratianus császár kitiltotta az eretnekeket a templomokból és a városokból, a priscilliánus püspököket elűzték. A kérdést bonyolította, hogy a püspökök letétele nem egyházi, hanem politikai döntés eredményeként következett be. 381-ben Priscillianus úgy döntött, hogy Rómába megy a pápához. Útközben újabb arisztokrata tanítványokat szerzett: Euchrotiát és Proculát, Attius Tiro Delphidius Bordeaux-i rétor özvegyét illetve lányát. Viszont sem Delphinus Bordeaux-i püspök, sem Milánói Ambrus, sem pedig Damasus pápa nem fogadta őt. Ezért - kihasználva a tisztviselők korruptságát - a császári udvarban vásárolta meg a felmentését és a püspöki pozícióba való visszahelyezését. Mivel több magas rangú hivatalnokot is sikerült megnyernie magának, most már Priscillianus ellenfelei (különösen Hydatius emeritai püspök) kerültek nehéz helyzetbe, a hispániai egyház felforgatásával vádolták őket. A váratlan politikai fordulat azonban nekik kedvezett, mivel csapatai a hispán származású Maximust kiáltották ki imperatornak. Gratianust 383. augusztus 25-én Lyonban meggyilkolták. Maximus rendezni akarta a hispán egyházi vitát, s egyben megmutatni a pápának, hogy ő az igaz hit oltalma- zója. Ezért 383-384-ben zsinatot hívott össze Bordeaux-ba. Priscillianus itt nem jelent meg, hanem a császárhoz fellebbezett („prouocatio”), az egyházi ügy így lényegében bűnüggyé alakult át. Az „eretnek” tanok helyett a mágia került a középpontba. Priscillianust megtörte a kínvallatás, és beismerő vallomást tett. Tours-i Márton határozottan kérte Maximust, hogy ne végeztesse ki Priscillianust, miközben vádlói elbizonytalanodtak és elrettentek a következményektől. A kísértés azonban nagy volt, hiszen a „maleficium” bűntette teljes vagyonelkobzást vont maga után, Maximusnak pedig pénzre volt szüksége. Ezért Priscillianust és hat társát (közöttük Euchrotiát) kivégeztette, többeket száműzött. Ugyanakkor Maximus katonai vizsgálóbizottságot küldött Hispániába, feladatuk volt a priscilliánusok felkutatása, kivégzése és vagyonuk elkobzása. Priscillianus ellenfelei elérték céljukat. Ellenben az általuk igénybe vett politikai eszközök mélységesen megosztották az egyházat. Főképpen Tours-i Mártont és Milánói Ambrust háborította fel a halálos ítélet, de maga Siricius pápa (384-399) is tiltakozott. Arról nem is beszélve, hogy a galliai püspököket az eset egy sajátságos fejlődési pályára állítot
