Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
110 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) sok szempontból sikertörténetnek könyvelhette el, hiszen a hivatalos egyházból, a katolikus hierarchiából szinte mindenben együttműködő, célkitűzéseit messzemenőkig helyeslő „hallgató” egyházat formált, a növekvő szabadság, ahogy az országban mindenhol, úgy Szegeden is a kisközösségek, bázisközösségek tevékenységének további élénkülését hozta magával. A hatósági ellenőrzés persze folyamatos maradt, de ebből a fokolár tagjai már csak annyit tapasztaltak meg, hogy a szerda esti újszegedi ifjúsági hittanról kijőve láthatták a plébánia előtt lépésben elhajtó rendőrautót, a rendőrök csak akkor igazoltatták és zavarták el őket, ha ezután még leültek a parkban gitározni és énekelni. Az 1979- ben hivatalba lépő új megyei ÁEH-titkárt, Varga Istvánt Kiss Imre „kulturált tanáremberként” jellemzi, akivel soha semmilyen összeütközésbe nem került, és amikor Varga szerényen felvetette, hogy talán nem kellene annyi kirándulást és lelkigyakorlatot szervezni, a káplán következmények nélkül mondhatta neki, hogy az egyház nem szorítható be a sekrestyébe. (Mint ahogy következmények nélkül mondhatott nemet 1985-ben a római tanulmányai megkezdése előtt szinte menetrendszerűen bekövetkező ügynökbeszervezési kísérletre is.) A lehetőségek ezzel egyidejűleg olyan mértékben tágultak ki a szegedi fokolárok számára, hogy több visszaemlékező szerint is a hétköznapi közösségi élet szintjén nemigen lehetett észrevenni a beköszöntő rendszerváltást, csupán néhány apró jel utalt rá. A rendőri jelenlét véglegesen megszűnt, Erhardtéknál többé nem kattogott a telefonvonal, és könnyebben, mindenféle „legenda” nélkül lehetett nagy termeket bérelni a rendezvényekhez. Az eszmék és vallások szabad piaca — és ezzel együtt a korábbi „titkolózásból” fakadó bensőségesség csökkenésének veszélye - ezután új, másfajta kihívás elé állította a lelkiség követőit.
