Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
108 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) lés-szerűen sikerült hármas lakáscserével oldották meg.22 Viszonylag hamar - egyetlen reklamációt követően — jutottak telefonhoz, és ezzel együtt, gyanújuk szerint a rendszeres lehallgatásban is részük lett. Természetesen Erhardték „missziója” nem egy teljesen ismeretlen területre irányult, hanem, mint területi felelősök, egy már meglévő közösségi struktúrát kapcsoltak be az országos vérkeringésbe. Erhardt Gyula szerint egy másfajta lelkiségnél elképzelhető, hogy különálló szigetekből épüljön fel, ám a Fokoláre kimondottan az egység lelkisége, ezért volt lényeges, hogy tagjai együtt éljék azt, és együtt gondolkozzanak, akármely pontján laknak is az országnak. Az együtt-gondolkodás Gerendás óta lényegében adott volt, a különbözőséget leginkább a tudatos szervezeti felépítésben lehetett tetten érni: Szegeden is meg kellett gyökereztetni azokat a hivatási-fogadalmas ágakat, amelyek a nyugati országok Fokoláre-mozgalmaiban, és rövid ideje már Pesten is működtek. Ehhez képest elhanyagolhatónak tűntek, illetve fokozatosan elenyésztek, a fővárosból érkezettek és a vidékiek közti életvitelbeli és egyéb kulturális eltérések,23 vagy az a nyelvi-terminológiai differencia, amire Kiss Imre mutatott rá: az olasz imaszövegeket, dalokat más kifejezésekkel fordították magyarra a szegediek, mint Tomka Ferenc, és ezek a kifejezések éltek tovább a közbeszéd szintjén is a különböző élet- igés közösségekben, fokolárokban. A szegedi, Szeged környéki közösség növekedése már lehetővé tette, hogy benne az igazán elkötelezettek magja is kialakuljon: elsőként a férfi és női fokolár jött létre az Erhardt-házaspár közreműködésével, de személyükben ehhez mindjárt csatlakoztak a házasok is. Több fiatalban megérlelődött a GÉN hivatás, néhányan pedig a volontario-hivatás követői lettek (Vaijasi Gyula, Szántó Lajos, Szeles István, Bohus Mihály, Kőröshegyi Béla). A szegedi GENS-t egyelőre Tari Antal képviselte egy személyben, méghozzá kispapként, 1983-ban került be a szegedi szemináriumba. Később, a nyolcvanas évek végétől csatlakozott Kopasz István és a váci egyházmegyéből érkezett Balogh József teológiai tanár, aki viszont még Egerben ismerte meg a lelkiséget. Az elkötelezettek heti egy délutánt töltöttek a hivatásuk szerinti közösségben, havonta pedig egy szombaton vagy vasárnap lelki napot tartottak. Ez Erhardtékra nem kis terhet rótt, mert ők a pesti fokolárhoz is tartoztak, és kéthetente egy pap ismerősüktől kölcsönka22 Érdekességképpen megemlítjük, hogy Erhardték a Szentháromság utcában Halász Elődnek, a JATE germanisztika professzorának lakását vették meg (akinek tiszteletére a ház falán ma emléktábla látható), míg saját pesti lakásukat Balczó András olimpiai bajnok öttusázónak sikerült eladniuk. Balczó régi házát viszont Halász Előd vette meg. 23 A pesti lelkiség tagjai - ahogy már korábban olvashattuk - természetesnek vették a budai hegyekbe, a Pilisbe tett egy- vagy többnapos kirándulásokat, míg Szegeden (és általában az Alföldön), a nyári táborokat leszámítva ez nem volt szokás, de hegyek, ill. kiterjedt erdőségek híján nem is volt hova. E tájföldrajzi adottság részben meghatározta a fővárosi, ill. az Alföldön működő kisközösségek rejtőzködési lehetőségeit.
