Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
„Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni.” 89 közelség mellett is több szempontból gyümölcsözőnek bizonyult: az ottani nagyobb vallásszabadságnak köszönhetően a bázisközösségek számára is sokkal nagyobb mozgástér nyílt - nem meglepő, hogy Jugoszlávia és Olaszország, a lelkiség őshazája közt még élénkebb volt a kapcsolat - és a vallásos, magyar nyelvű szakirodalom kiadása sem ütközött különösebb nehézségekbe. A határmenti magyar települések, így Szeged lakói is kishatár-átlépővel 25 km-ig utazhattak be az országba, ahol pezsgő vallásos ifjúsági élettel találkoztak, különösen a horvát nagyvárosokban. Varjasi Gyula, aki a zágrábi Zeneművészeti Főiskolán szerzett kántori és karnagyi képesítést, tehát hivatalból is gyakran kilátogatott, így számol be erről: ,A- horvátoknál a nagyobb vallásszabadság miatt már sokkal nagyobb számban ismerték és élték a lelkiséget. Bár ott is ilyen hagyományos, konzervatív katolicizmus volt, de például a zágrábi ka- tedrális a 10-es vagy a 11-es misén mindig megtelt fiatalokkal - kb. ezren voltak ott minden vasárnap -, az a mise teljesen az övék volt! A főtéren (Köztársaság tér) pedig mise után mozdulni se lehetett a fiataloktól, mert ott korzóztak, kávézóba beültek, de állva is rengetegen beszélgettek, s ez a lelki élet messze kisugárzott.” A délvidéki kiadású, igényesebb vallásos, lelki irodalom viszont nemcsak a szegedi életige-közösséget gazdagította a jugoszláv fokolarinik jóvoltából, hanem más forrásokon, könyvadományokon keresztül az egész magyar katolikus egyházat is: a verbászi (Horvátország) plébánia és a Zágrábi Érsekség által kiadott, illetve fiatalok számára kivonatolt színes Képes Biblia például sokáig műfajában az egyetlen volt, amihez Magyarországon hozzá lehetett jutni. Az első életigéket szintén Ankica és Florian közvetítésével kapták meg a rókusi hittanosok, Sávai rendszerint a pénteki hittanórákon olvasta fel őket, de rendszeresen beleszőtte vasárnapi prédikációiba is. A kezdeti szoros ellenőrzés miatt a közvetítők néha csak egy-két mondatból - az evangéliumi idézetből és Chiara hozzáfűzött kommentáijából - álló buzdítások formájában tudták átjuttatni az életigéket a határon, de a közösség tagjai számára ezek a hitélet radikális átformálódásának alapkövei lettek, amelyeknek a mindennapokban történő gyakorlása a Fokoláre-t markánsan megkülönböztette más lelkiségektől. Smohai Ferencnek, aki lelkesedésből két év alatt tanult meg olaszul, és Sávai távozása után a csoport „hivatalos tolmácsává” lépett elő, már korábbról, Bulányi-közösségbeli élményei révén volt összehasonlítási alapja: „Azt addig is tudtuk, hogy az evangéliumot lehet olvasni, lehet rajta elmélkedni, elemezni, mint a Bokorban, de hogy megélni is lehet az egészet, ez teljesen új volt és mindenestül magával ragadott bennünket. Utóbbi a Bokor mozgalomban nem volt annyira elsődleges szempont. Amivel mi ott találkoztunk, az volt, hogy az evangéliumot elemezzük, hogy jobban megértsük, s aztán bizonyos
