Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Anka László: Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények

60

Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010)

nek íooo, illetve 8oo koronáig terjedő jövedelem-kiegészítésére is. Ezzel együtt megengedte magának azt az archaikus érvelést is a függetlenségi párti kultuszminiszter, hogy Kossuth Lajosra hivatkozzon, aki szerinte 1848-ban szintén az állami segély megadása mellett foglalt állást (erre a kultuszminiszteri nyilatkozatra rímelt ugyanis az 1848. évi XX. törvénycikk harmadik paragrafusának tartalma).'!1

Apponyi kapott hideget is, meleget is törvényjavaslatáért. A katolikus főpapság, amelynek tagjai helyet foglaltak a Kongruabizottságban, elfogadta a törvényben előírt kiegészítő összegeket. Apponyinak Csernoch János volt az a bizalmasa, aki a többi püspök és a Katolikus Néppárt irányában is lobbizott a törvény elfogadása mellett. De a Néppárt vezérszónoka, Molnár János apát-kanonok - akivel Apponyinak már korábban is volt politikai súrlódása»2 - például ellenezte a törvény megszavazását, mert az szerinte túlságosan nagy teret engedett az államnak a katolikus egyház belügyeibe való beavatkozásra.33 Az alsópapság kevesellte az 1600 koronás plafont, ők 2400 koronáig egészít- tették volna ki a parlamenttel a saját jövedelmüket. Ennek sajtójuk útján hangot is adtak.34 Ugyanakkor olyan magyar katolikus papok is akadtak, akik hálafeliratot küldtek a miniszternek, hogy végre-valahára törvényjavaslatot terjesztett elő, a katolikus kongnia megoldása érdekében.35

A katolikus püspöki kar tagjai is fogalmaztak meg elvárásokat - igaz, hogy megkésve - a törvény elfogadása után. Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás a püspöki kar nevében kötelezőnek akarta elfogadtatni, hogy a törvény elfogadása után létesítendő lelkészségek automatikusan igényelhessék a jövedelem-kiegészítést. Apponyi ezt elutasította, mert ez már az elfogadott törvény módosítását igényelte volna, ebbe pedig nem akart belemenni, hiszen ez nyilvánvaló presztízsveszteséget eredményezett volna a miniszternek, hogy a tavasszal elfogadott törvényt egyházi kérésre máris módosítani akarta volna. Ugyancsak problémát okozott, „hogy azok a lelkészségek, a melyek eddig a vallásalapból kongrua-segélyt kaptak, ámbár jövedelmük 1600 K-át meghalad és a melyek a mostani intézkedés folytán - de csak a javadalmas személyében beálló változás után - ettől elesnek, olyan helyeken, a hol ezt a méltányosság indokolttá teszi, a vallásalapból - az ismert 1.200.000 K-ás tételen túlmenő - külön segélyt nyerjenek”.3& De Apponyi megígérte ugyanabban a levelében, hogy a vallásalap költségvetésének elkészítésekor hajlandó gondoskodni. Tehát a törvényi * 33 34 35 *

31 KN. 1906. 25. köt. 225. p.

32 EPL. Csernoch-magánlevéltár 3/1917-1927. Apponyi Albert. Apponyi és Molnár között a korábbi súrlódásra az 1908-as ingyenes elemi oktatási törvény vitájában való eltérő álláspont adott okot.

33 Budapesti Hírlap, 1909. 70. sz. 3. p.

34 Egyházi Közlöny, 1908. 51. sz. 763-764. p.

35 Budapesti Hírlap, 1909. 70. sz. 3. p.

36 EPL. Cat. B. 18. 6305/1919.