Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Anka László: Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények
Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények 59 gességét állapította meg évente és egyben javaslatot is tett arra, hogy ennek túlnyomó részét a katolikus alapokból teremtsék elő. A legfőbb kegyúr azonban másként döntött. A vallásalapból 1,2 millió, a katolikus nagyjavadalmakból 700 ezer, az államkincstárból 1,3 millió koronás hozzájárulást írt elő. Ezeken az összegeken és forrásokon alapult Apponyi miniszter egész törvényjavaslata. A katolikus egyház lényegesen gazdagabb volt nagybirtokai által, mint a többi bevett vallásfelekezet bármelyike, de Apponyi nem riadt vissza attól, hogy az uralkodó felhatalmazása alapján a törvényjavaslatában állami segítséget nyújtson a katolikusoknak. A jogegyenlőség elvéből eredeztette, hogy az államnak hozzá kell járulnia a katolikus kongrua kiegészítéséhez. „Én e hazában bevett vallásfelekezetek helyzetének kiegyenlítését nem abban keresem, hogy valakitől elvegyek valamit, a mit jogosan bír, hanem abban, hogy azokon segítsek, akik kellő anyagi helyzetben nincsenek.”2? Ugyanakkor nem túl elegánsan visszájára fordította a vallásalap-nagyjavadalom-államkincstár forrástriászának keletkezését. Azt állította, hogy az alapoknak és nagyjavadalmaknak felhasználását Ferenc József csak korlátoltan engedte meg. De ezen a ponton az utókor aligha tud igazságot tenni, ki kezdeményezte ki felé a javaslatot, hogy az állam vállaljon szerepet a katolikus kongruá- ban, de az biztos, hogy mind Ferenc József, mind Apponyi, mind a katolikus főpapság tisztában volt azzal, hogy a katolikus vallás- és tanulmányi alapokból illetve nagybirtokokból finanszírozni ezt nem lehet egyik, vagy másik tényező tönkremenetele nélkül. Apponyi egyébként miniszterként hivatalból tagja volt Központi Kongruabizottságnak,28 képviselőházi elnöksége idején (1901-1904) pedig a katolikus vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő bizottságban foglalt helyet,29 így rálátással bírt a katolikusok pénzügyeire. Egy 1907-es levelében így panaszkodott bizalmas barátjának, Csernoch János katolikus néppárti ország- gyűlési képviselőnek: „Visszatérve a congruára: 600000 korona a nagyjavadalmak részéről határozottan kevés. Legalább 700000 felajánlás kell ahhoz hogy elindulhassak, hiszen az újabban megnyilvánult mozgalmak is megnyithatnák az illető urak szemeit, hogy nem szabad filléreskedniük, ha mindent kockára tenni nem akarnak. [...] így a XX. században nem mentjük meg egyházunkat a fenyegető veszélyektől.”* 80 Az állami szerepvállalás mellett volt még egy komoly igazságossági szempont. Apponyi törvényjavaslata nem csupán a katolikusokkal foglalkozott, hanem kiterjedt a többi bevett vallásfelekezet segédlelkészei2? KN. 1906. 25. köt. 226. p. 28 MOL. K148. (= Belügyminisztérium levéltára. Elnöki iratok.), 306. cs. 22. t. (= Egyházi és közoktatási ügyek.) 3-7. p. 29 MOL. K 753. (= Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium levéltára. Katolikus vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő bizottság. 1880-1944.) 1. cs. (= Bizottságijegyzőkönyvek, 1880-1921.) 466-476. p. 80 Esztergomi Prímási Levéltár (továbbiakban: EPL.) Csernoch-magánlevéltár, 134/1907. Apponyi Albert. Csernoch János később Csanádi püspök, illetve esztergomi érsek lett.
