Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kárpáti Zoltán Endre: A pálos rend visszatelepítésére tett kísérletek
A pálos rend visszatelepítésére tett kísérletek 59 mény megbontásának következtében a vezető funkciók majdnem szimbolikussá váltak. Ez nem kedvezett a fegyelemnek. Ordódy Károly (1778-1786) az utolsó pálos rendfőnök, 1785. augusztus 28-ra hívta össze a nagykáptalant az új generális megválasztására. Prekrit Pál hor- vát provinciális éles hangú válaszlevélben jelezte, hogy nem kívánnak részt venni a választáson. Kifejtette, hogy pénzt nem küldenek a generálisnak, s utalt a megszüntetett definitóriumra. Álláspontja szerint, ha betiltották a fontos tisztségeket, akkor a rendfőnökire sincs szükség. Arbesser Alajos osztrák provinciális a tartomány szegénységére hivatkozva jelezte távolmaradásukat. Kérdésessé tette a generális funkciójának létjogosultságát, mivel az a császár rendeletének értelmében tényleges hatalommal nem bírt. A sváb és az isztriai provinciális anyagi nehézségekkel magyarázták távol maradásukat.s Ordódy ezt a hozzáállást nem tudta méltányolni. 1785. július 4-én panaszos felterjesztést küldött az uralkodóhoz. A beadványban - személyes sértettsége okán - komorabb színben tüntette fel a renden belüli állapotokat, mint ahogy arra szükség lett volna. 1785. augusztus 20-án a Helytartótanácshoz fordult a generálist megillető járandóságok ügyében.* 6 7 A császár Szentmartonyi Tamás pálos rendfőnöki titkár személyében ideális partnert talált céljai megvalósításához. II. József kérésére Szentmartonyi leírta a rend helyzetét. Külön hangsúlyt fektetett a problémákra, létező rendellenességekrey Ez szolgáltatta az alapot a pálos rend eltörlésére. A Szentszék a lengyel rendtartományt már korábban kivette a magyar generális joghatósága alól, a rend ennek köszönheti fennmaradását. A lengyel kolostorokban megmaradhattak a pálosok, mivel azok a Habsburg Birodalom területén kívül estek. Máriavölgyből átkerült a rendi irányítás Cz^stochowába, ami lehetővé tette a rendi folytonosság fenntartását. Innen indultak később azok a kísérletek, amelyek a rend újbóli magyarországi meggyökereztetésére irányultak.8 9 Az első kezdeményezésre már 1790-ben sor került. II. Lipót király (1790-1792) megbízta az országgyűlést az eltörölt rendek ügyeinek tárgyalásával és a helyzet tisztázásával. A sátoraljaújhelyi kolostor egykori pálosai a megye követeit kérték, hogy ügyüket képviseljék. Sajnos nem jártak eredménnyel. Szerepet játszott ebben az is, hogy a Vallásalap (Religionsfond) már nem tudta visszaadni a rend lefoglalt vagyonát. A helyzetet I. Ferenc király (1792-1835) 1802-ben kiadott rendelete újfent rögzítette. 1804. március 28-án a király kimondta, hogy a „pálosok visszaállításától el kell tekinteni”.? A „magyar ág” folytonossága 1845s Császár Elemér: A Pálos-rend feloszlatása. In: Századok, 1901. 310-331- P- (továbbiakban: Császár, 1901.) 312-314. p. 6 Kisbán, 1940.416. p. 7 Vö. Császár, 1901.316-319. p. 8 Török József - Legaza László - Szacsvay Péter: Pálosok. Bp., 1996. (továbbiakban: Török-Legaza-Szacsvay, 1996.) 32. p. 9 Vö. Hermann Egyed: Kísérletek a pálosok visszaállítására a 18. század fordulóján. In: Theologia, 1935.1. sz. 63-67. p.
