Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban a két világháború között

56

Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010)

gényházat alapító, gyermektelen, így a család kihaltával szembesülő Esterházy Leopoldinát feltehetően a lelki üdvösséget biztosító keresztényi könyörületesség, az arisztokrácia soraiba feltűnő gyorsasággal felemelkedő Grassalkovichok hírnevének megörökítése, valamint a jobbágyokért felelős, nekik védelmet és menedéket nyújtó földesúr erkölcsi kötelezettsége egyaránt motiválta. Idővel azonban hangsúlyossá vált a szegények felügyeletének és morális nevelésének igénye. Miközben a segélyeket rendszeresen, mintegy járadékként (angária) élvezték, és ellenőrzött módon (a templom kapujában) könyöradományokat gyűjthettek, a szegényházban, a településen és a templomban is dolgozniuk kellett, továbbá imádkozni az alapító és az éppen aktuális kegyúr lelki üdvéért.* *6 (Az 1870-es évektől a tanító felügyelte őket.)

A szociális kontrollal és a hatalmi versengéssel függ össze az egyház és az uradalom hosszan tartó konfliktusa. A segélyezettek kiválasztásában (a jogosultság megállapításában), a szegényházi felvételben, valamint az autoritást szimbolikusan kifejező gabona és pénzsegély osztásában a plébánosnak kezdettől szerepe volt, ami utóbb a jótékonyság, illetve a felügyelet első számú gyakorlójává avatta. A „lelkész 12 szegényt az uradalom terhére állandó segélyben részesített” - fogalmazott Hanauer püspök 1924-ben, és a szegényházat, a ’20-as évek egyházi missziójának részeként, katolikussá minősítette, mely nem az uradalmat, hanem a „közérdeket szolgálta”.*? Ám a felügyeletre a birtok bürokratizálódó igazgatása is jogot formált. A Grassalkovich család emlékezetéhez kötődő karitász hagyományát a koronauradalomnak folytatnia kellett,*8 amit igyekezett a volt alkalmazottaira terjedő „üzemi” gondoskodással/gyámkodással összekötni. A kortárs beszámolók szerint a szegényházban a 19. század végén az elaggott szegődményesek kaptak helyet, és 1894-ben (épp az egyházpolitikai küzdelmek időszakában) került sor a miniszteri rendelettel történő birtokbavételére.49

*6 A birtok tulajdonosai Grassalkovich (III.) Antal halála után a leányági örökös, Viczay Károly, 1851-től Sina György és fia, majd ’64-től egy belga pénzintézet, a Société Belgique du Credit Froncier et Industriel de Bruxelles. Ld. Farkas József: A gödöllői uradalom története. In: Gödöllő története. I. A kezdetektől 1867-ig. Szerk.: Horváth Lajos. Gödöllő, 2007. 161-223. p., 173-179- P*7 MOL. K184. 3489. cs. 5. t. 46028/1930.

*8 E hagyomány ápolásában és a közvélemény eszerinti formálásában a helyi sajtó fontos szerepet vállalt. A Gödöllő és Vidéke a ’30-as évek elején arról tudósít, hogy a szegényházat „feloszlatták, lakóit elküldték, helyiségeit a Stefániának adták át. Márpedig Grassalkovich alapítólevele imperative szegényház céljára rendelte az épületet, így nem volt joga onnan a szegényeket kitelepíteni senkinek.” (A MANSz gödöllői fiókjának elnöke, amikor a szegénysegélyezés felelevenítését kéri, szintén a „Grassalkovich időkre” hivatkozik.) Gödöllő és Vidéke, 1931. szeptember 27.

*9 A hatalmi versengés a múltértelmezéseket ugyancsak meghatározta. A plébánia a szegényház eredetét Grassalkovich Antal 70 évvel korábbi végrendeletéhez köti, az uradalom a kettőt határozottan elválasztja, és a menedékházat alapításától a birtok tulajdonának tekinti. (A sajtóban, mint láttuk, a