Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban a két világháború között

52

Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010)

vezetett. Az emlékezet, jól tudjuk, térbeliesítésre hajlamos,33 s a zárda eredetmítosza, melyben valós és legendás elemek természetes módon fonódtak össze, valamint a kialakuló Mária-kultusz és zarándokhely a múltat s vele együtt a kegytemplom terét szakrális tartalommal telítette. Ennek folytonos erősítését szolgálták a Szűzanya csodás gyógyításai és egyéb jótéteményei,34 továbbá a zarándoklatok ismétlődő rítusrendje. Amiben az egészen ünnepélyes alkalmak (a zárda íoo, majd 150 éves jubileumán, pünkösdkor, valamint Nagyboldogasszony és Kisasz- szony napján rendezett zarándoklatok), az 1903-tól minden év májusában egy-egy püspök által vezetett, szentmisével és „magas színvonalú” előadásokkal kiegészített férfizarándoklatok, továbbá a két világháború között már csaknem valamennyi nyári vasárnap tartott kötetlenebb búcsúk és a vallási rítusok szigorát ugyancsak feloldó, a szabadidő eltöltését célzó kirándulások egyaránt helyet kaptak. (A diákcsoportok, miután ájtatosságukat elvégezték, a kegyhely nevezetességeit nézik meg, majd „a nap hátralevő részét a templom körüli fák árnyékában vidám játékokkal töltik”.)35 A térhasználat tehát, miközben Máriabesnyő a világháború után az ország első számú és egyre nagyobb tömeget vonzó kegyhelyévé vált,3fi némiképp átalakult és differenciálódott, ám birtoklására a zárda, a szerzetesi csoport és a tér „szimbolikus lényegközössége” alapján, továbbra is jogot formált.

A kormánynak és a koronauradalomnak azonban más szempontjai voltak. Előbbi a kegyhelyet és a vallásgyakorlást saját hatalmi-politikai érdekei szerint ítélte meg, amit a földművelésügyi minisztérium államtitkára 1924-ben világosan megfogalmazott: a búcsújáró hely „bezárására, bármi történjen is, nem szabad gondolni, nemcsak vallási, hanem politikai szempontból sem. Nem lehetne a kegyeletében sértett néppel elhitetni, hogy az intézkedés nem vallásellenes céllal történt.” A birtok vezetése viszont a szerzetesek állatainak legeltetését és a mind nagyobb számú búcsúárus jelenlétét kifogásolta,37 ráadásul az 1920-as évekre a zarándokhelyen „kegyeletsértő és közegészségügyi szempontból is tarthatatlan állapotok” alakultak ki, melynek megszüntetése (a zarándokok vízellátása, illemhelyek felállítása) az uradalom költségvetését terhelte. Ezért kívánta a terület felett a tulajdonosi jogát érvényesíteni, amire a zárda a kálvária és a kapucinus kereszt megépítésével, azaz a tér immár 33 34 35 * 37

33 Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Bp., 1999. 40. p.

34 Ezeket rögzíti: Bartal, 1929. 82-85. P35 Bartal, 1929.76-80. p.

36 Pünkösdkor vagy Nagyboldogasszony ünnepén 4-5 ezren látogattak Besnyőre, az 1925-ös harangszentelésen 20 ezren vettek részt. Bartal, 1929. 78. p.

37 A zárda a helypénzszedési jogot a saját, az engedélyt kiadó kereskedelmi miniszter az uradalom részére kívánta biztosítani. MOL. K 184. 3028. cs. 5. t. 70394/19274 3321. cs. 5.1.14054/1929.