Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban a két világháború között
48 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) Először a szabályozás ellentmondásaira utalunk. A kegyúri jogot a kánonjog részének tekintő magyar katolikus egyház igyekezett a polgári törvényhozás „beavatkozását” kizárni, ugyanakkor az 1918-as pápai törvénykönyvet sem fogadta el, mely a kegyuraságot illetően a partikuláris egyházjogok megszüntetését a ralliement politikával kapcsolta össze. A koronauradalomban a kincstári kegyuraság jogait és kötelezettségeit szabályozó királyi rendelet volt hatályban, ezzel szemben az 1920-as évek közepén az egyházmegye és a minisztérium megállapodása a történeti folytonosság alapján Gödöllőt és a többi plébániát magánkegyuraságnak minősítette. Azt a miniszteri rendeletet pedig, mely a templompénztár pénzügyi felügyeletét mondta ki, és a püspök is elfogadta, a kincstári jogügyi igazgatóság minősítette „mellőzendőnek”. (A kegyúri jogokat és kötelességeket tehát be nem tartott rendeletek, ad hoc egyezségek, valamint a szokásjog és annak dokumentumai, a canonica visitatiok „kusza halmaza” szabályozta.21) A plébánosok maguk is ragaszkodtak az „ősisége miatt tiszteletre méltó” és különféle javadalmakat biztosító kegyúri intézményhez, a jószágigazgatók és a gazdatisztek viszont - akik számára ez adminisztratív terheket jelentett - újragondolását, illetve az ezzel járó kiadások felszámolását vagy csökkentését próbálták elérni. Ám a változtatással szemben a föld birtoklásához tapadó, igaz szelektíven érvényesülő jogok és kötelezettségek, mint az uradalom imázsának alkotóelemei kerekedtek felül.22 A szabályozás ellentmondásai, a kötelességek eltérő értelmezése a napi interakciók szintjén gyakori viszályokban, kölcsönös bizalmatlanságban, egyéni és kontrollálatlan követelésekben s azok „szabotálásá- ban”, a „kicsiny” problémák (például egy fal lefestésének) nehézkes és bürokratikus intézésében, a lelkészek és a gazdatisztek személyes presztízsharcában és hajthatatlanságában (az előbbiek mögött az egy21 Vö. Péter László: Az állam és az egyház viszonya és a civil társadalom Magyarországon: történeti áttekintés. In: Péter László: Az Elbától keletre. Tanulmányok a magyar és kelet-európai történelemből. Bp., 1998. 355-378. p., 356-357- P22 Ezt erősítette a helyi sajtó, mely a kegyúri kötelességek elmulasztása miatt szokatlanul éles kritikát engedett meg magának. A Gödöllő és Vidéke 1931- ben azt kifogásolja, hogy a patrónus évek óta nem hajlandó a templom bejáratát egy csapóajtóval vagy legalább a híveket a hidegtől megvédő szőnyeggel ellátni. Ezért „segítsünk a szegény koronauradalmon, nehogy tönkremenjen a nagy áldozathozatalán, és utána a mi szívünk repedjen meg érte.” Jellemző továbbá, hogy a kegyuraságról folytatott diskurzust a katolikus egyház sérelmei uralják, míg más felekezet a minisztérium két világháború közötti irataiban csupán egyszer jelenik meg. A gödöllői lelkipásztor 1944- ben panaszolja, hogy miközben a katolikus plébánia tekintélyes támogatást kap az uradalomtól, a református parókia a terménysegélyen kívül (a lelkésznek és a kántornak évi 5-5 q búza és rozs), más juttatásban nem részesül. MOL. K 184. 7219. cs. 5. t. 231758/1944.; Gödöllő és Vidéke, 1931. szeptember 27.