Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban a két világháború között
44 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) törekedett, aminek nyomán az „utóbbi időben valóban nagyon elhanyagolt épületek” fenntartásának és javításának költségei csökkenthetőek. A megyés püspök ezt kívánta megakadályozni, ezért - sikeresen - a 18. századi alapító akaratára és a canonica visitatiokban, mint egyházi forrásokban rögzített hagyomány folytonosságára hivatkozott. Az egyezség azonban nem szüntette meg a konfliktusokat. Schlager Árpád gödöllői plébános 1927 augusztusában lakószobája kifestését kérte, amit a jószágigazgató megtagadott. A lelkész a földművelésügyi miniszterhez fordult, aki a munka elvégzéséhez, uradalmi költségen, ugyancsak nem járult hozzá. Alig egy hónap múlva Schlager a plébániai épület tatarozásáért folyamodott, a jószágigazgató viszont előbb a falra felfutó és azt átnedvesítő vadszőlő kivágását kérte. A lelkész erre nem volt hajlandó, mivel a növény „hivatali elődje alatt a lakás nagy melegtől való megvédése céljából iiltettetett”. Ez az eset is a miniszter elé került, aki némi ingerültséggel döntött: „A fal kijavítását, a vadszőlő kivágása nélkül, saját hatáskörében hajtsa végre.”7 Az egyházi és a lelkészi magánérdek összekapcsolódása, a canonica visitatioban rögzített javadalmak „rugalmas” értelmezése más alkalommal is vitákhoz vezetett. A galgamácsai plébános 1928-ban az uradalom tudta nélkül vásárolt cserépkályhát, s kérte annak utólagos kifizetését. A minisztérium Hanauer püspökhöz fordult, s a jövőben a lelkésztől „méltán belátó és korrekt magatartást” várt el. Rovnyán János kerepesi plébános viszont a ménesbirtokok ügyosztályának igazgatója ellen tett panaszt, aki a kegyúr kötelességeinek tárgyalásakor a lelkészlakhoz tartozó magtár és kocsiszín lebontását javasolta, mivel „nekem csak 12 hold földem van, ezért az épületekre szükségem nincs”. A váci püspök ezúttal rugalmasan járt el: miután Rovnyán „személyes kívánságai és nehezményei akadályozták a megegyezést, beadta plébániájáról a lemondást” - írta a miniszternek.* 8 Konfliktusok kísérték a lelkészek és a plébániai alkalmazottak jövedelmének megállapítását, melynek egy részét a két világháború között is természetben kapták. Schlager Árpád járandósága például 1929-ben 6 q búza, 11 q rozs, 7,6 q tengeri, 1460 (napi 4) liter tej, 453 liter bor, 41 m3 hasábfa, 1200 négyszögöl illetményföld, 972 pengő, valamint 1921- től a személyéhez kötött további két hold gratiale,9 a kántortanítóé 4 q búza, 13 q rozs, 5 q árpa, 5,6 q tengeri, 10 m3 dorongfa, 190 pengő és 3 hold illetményföld, a harangozó 10 m3 dorongfában, 152 pengőben és 3 hold illetményföldben részesült. Schlagernek a Rákos mentén 5 hold, jórészt vízzel borított rétföldje is volt („papföld”), amit 1930-ban halastavak létesítésével és bérbeadásával kívánt hasznosítani. Az uradalom, mely hasonló tervekkel próbálta rétjeit jövedelmezőbbé tenni, ehhez nem járult hozzá, sőt az 5 hold visszavételére tett kísérletet. Ezúttal is a már megismert érvek csaptak össze. A jószágigazgató szerint a szóban z MOL. K184. 3028. cs. 5. t. 70394/1927. 8 MOL. K184.3159. cs. 5. t. 90158/1928. 9 Az uradalom számítása szerint a naturáliák összértéke 1654 pengő.
