Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban a két világháború között

Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban

45

forgó területet Gödöllő első plébánosa személyéhez kötötten kapta 1877-ben, így utódai azt jogtalanul használják, a váci püspök ezzel szemben a több mint fél évszázad óta fennálló tényleges helyzetre, továbbá a plébánia „kiválóságához mérten rendkívül szerény” dotációjára hivatkozott, amit a minisztérium kénytelen volt elfogadni.10

A kegyúr jogai között a lelkész személyének kiválasztása köz- és egyházjogi szempontból talán a legfontosabb, s a szimbolikus hatalom reprezentációjának, valamint a közösségi kapcsolatának (vagy befolyásának) az eszköze. A kincstári plébániák élére azonban, miként említettük, a földművelésügyi miniszter az ordinárius jelöltjét volt köteles bemutatni. De hogyan valósult ez meg a koronauradalomban a két világháború között?

A korszak nyomban egy normális kivétellel kezdődött. A váci püspök 1916-ban a kerepesi plébánia élére Semsey Zoltánt, a korábbi adminisztrátort jelölte, amit a jószágigazgató véleményezése után11 a miniszter elfogadott. 1919 elején azonban a püspök Semseyt, valamint Rovnyán János dányi plébánost a „forradalmi hangulat miatt, mely mindkét községben főleg a lelkész ellen irányult”12 kölcsönösen áthelyezte, s ehhez a kegyúr utólagos hozzájárulását kérte. Rovnyán 1927-ig maradt Kerepesen (láttuk, az uradalommal való konfliktusa miatt kellett távoznia), utódjául az egyházmegye vezetője Kardoss Béla Rákóczi- ligeti lelkészt jelölte. A prezentáció előtt a minisztérium ezúttal nem csupán a jószágigazgató, hanem a főispán bizalmas véleményét is kikérte, aki a világi hatalom szempontjait foglalta össze: Kardoss „erkölcsi és politikai tekintetben megbízható, nemzethűségének számos jelét adta. A vallástól elfordult néprétegek körében úgyszólván hittérítői munkát végez erősen hazafias szellemben.”

1927-ben a bagi plébánia élén szintén változás történt, ami a java- dalmas és az uradalom tisztikara közötti kapcsolat normáját (az elvárt viselkedési formákat) és annak megszegését is jelzi. Fleischmann Béla „megrongált egészségére” hivatkozva mondott le, s a miniszternek írt levelében a legmélyebb háláját fejezte ki „magas patronátusának a 30 éven át éreztetett jóságáért és gondosságáért”. Ám ezt feltehetően nem így gondolta. A ménesbirtokok ügyosztályának tisztviselője, Vattay Dezső (aki Gödöllőről került a minisztériumba, tehát személyes tapasztalata lehetett) erre ugyanis úgy reagált, hogy a plébános a koronauradalom igazgatósága ellen a múltban „olyan agresszív és a hivatalos érintkezésben megengedhetetlen modorban lépett fel, hogy a püspök úrnál történt az iránt interventio, hogy nevezett rendre utasíttassék”. S erre tekintettel, az ügyosztály az ilyenkor szokásos miniszteri elismerést sem javasolta.

10 MOL. K 184. 3028. cs. 5. t. 70394/1927.; 3321. cs. 5. t. 14057/1929.; 3491. cs. 5. t. 47250/1930., 47625/1930.; 4750. cs. 5. t. 24480/1938.

11 „Hazafias magatartására nézve, amire e nemzetiség [szlovákok - Cs.T] lakta községben nagy súlyt kell helyezni, elég garancia a neve és magyar volta.”

12 A főszolgabíró jelentése szerint Rovnyánt a „zavargó tömeg kirabolta, és lakását szétzúzva menekülésre késztette.”