Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Anka László: Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények
54 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) szintje határozta meg. Az ezerhatszáz koronás kiegészítés feltételéül Wlassics miniszter a szabályos lelkészi képzést és minimum három évi hittudományi, vagy hittani intézeti iskolázottságot és ottani eredményes vizsga letételét szabta meg. Az ez alatti képzettséggel rendelkező lelkészek számára csak nyolcszáz koronáig kiegészülő támogatást lehetett kérvényezni. Természetesen, ha utólag elvégezte a lelkész az előírt tanulmányokat, amelyek által elnyerhette az ezerhatszázas szintig való kiegészítést, úgy ezt megadták neki. Nem minden lelkész formálhatott jogosultságot a kongruára. Büntetett, hivatalvesztett személyeknek, olyanoknak, akik államellenes, vagy erkölcstelen magatartást tanúsítottak nem járt kiegészítés. A jogalkotó elképzelése szerint kilenc esztendő alatt kellett felemelni a lelkészi jövedelmeket 1600, illetve 8oo koronára. Az első három év alatt 1200, illetve 6oo, a második hat év alatt 1600, illetve 8oo koronára. A kongrua megállapításához az alábbi jövedelmeket lehetett felszámítani: a földbirtok haszonbéréből, vagy saját kezeléséből származó jövedelem utolsó öt évének átlagát, a bérbe adott ingatlan és iparüzletek utáni tiszta hasznot; terménybeli, munkabeli beszolgáltatások jövedelmének, egyházi díjak és egyéb bevételek utolsó öt éves átlagát. A kiadási oldalon beszámíthatóvá tették a lelkészi jövedelmet érő levonásokat (például segédlelkész eltartását), alapítványoknak átengedett lelkészi jövedelmet. Ezek igazolásáról a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak rendeletileg kellett dönteni. Természetesen a minisztériumi tisztviselőknek jogukban állt az előterjesztések valódiságát ellenőrizni. A törvény a szerzetesekre nem vonatkozott, valamint nem terjedt ki Horvát- és Szlavónország területére sem. A kongruához szükséges pénzek előteremtése nem érinthette a különböző vallásalapokban és alapítványokban elhelyezett pénzeket. Apponyi Albert ellenzéki álláspontja a következő volt a törvényjavaslattal szemben.8 9 Elfogadta annak nemes célkitűzését, miszerint a szegény lelkészek anyagi helyzetét akarja orvosolni. Ugyanakkor nem tudta elfogadni, hogy a törvényjavaslat nem különbözteti meg a kvalifikált (képzett) és a nem kvalifikált lelkészek támogatását. Azt javasolta, hogy a semmilyen kvalifikációval nem rendelkező lelkészek semmilyen támogatást ne kapjanak. „Parasztfiúból, egyszerűen mert írni és olvasni tud, a lithurgia némely szertartásainak elvégzésére kioktatnak és azután lelkésszé tesznek, az ilyen lelkész működése nemcsak nincs előnyére, hanem egyenesen hátrányára van úgy a valláserkölcsi, mint a kulturális életnek, ezek antikulturális tényezők.”9 Apponyi egyszerűen ablakon kidobott pénznek nyilvánította az ilyen lelkészségek finanszírozását. Ezek megélhetési gondjait szerinte azoknak az egyházaknak 8 Az 1896-1901. évi országgyűlés képviselőházának naplója, (továbbiakban: KN.) 15. köt. Bp., 1896.18-21. p. 9 Uo. 19. p.
