Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Jakab Attila: L'Église orthodoxe en Europe orientale au XXe siecle. Sous la direction de Christine Chaillot. Préface par le métropolite Kallistos Ware. Paris, Les Éditions du Cerf, 2009. (Histoire religieuse de l'Europe contemporaine, 5.) 416. old.
142 Egyháztörténeti Szemle Xl/3 (2010) ták, hogy a teológiai (más keresztényekkel) és a vallásközi (judaizmussal és iszlámmal folytatott) párbeszéden túlmenően erőfeszítéseket kell tenni a múltból megörökölt ortodoxok közötti etnikai, nemzeti és ideológiai konfliktusok mérséklésére.3 Ugyanakkor kezdeményezték egy összortodox zsinat előkészítését célzó konzultációk elindítását. Ebben vélelmezhetően az is szerepet játszik, hogy Közép-Kelet-Európát egyrészt a katolikus egyház, másrészt pedig főképpen a legkülönbözőbb amerikai protestáns felekezetek és irányzatok egyfajta missziós területnek tekintik, ami nem kevés konfliktust és feszültséget eredményez. Az olvasó az előszóban felvázolt általános áttekintés után egyenként, mintegy önálló tanulmányok révén ismerkedik meg - értelemszerűen csak röviden - az egyes országok (összesen 19) ortodox egyházaival, sajátságos helyzetükkel és problémáikkal. Ezzel az összefoglalással a könyv lényegében azt is lehetővé teszi, hogy az ortodoxok egymást is jobban megismerjék. Ennek érdekében a szerkesztő kifejezetten kérte a szerzőktől - akik elsősorban történészek és/vagy magas egyházi vezetők, saját hazájukban mindenképpen az ortodoxia ismerői, szakértői3 4 -, hogy kerüljék a polémiát, és lehetőleg törekedjenek az objektivitásra. A tanulmányok sorát - amelyek többsége hasznos, a további tájékozódást elősegítő szakirodalmi kiegészítést is tartalmaz - természetesen a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus 20. századi története nyitja meg. Andreas Nanakis az egyes pátriárkák rövid életrajzán és tevékenységén keresztül mutatja be az elmúlt évszázad jelentősebb történéseit. Ezt követi a görögországi (Gregorios D. Papathomas), a ciprusi (Andreas Mitsides), a bolgár (Todor Sabev), a szerb (Predrag Puzovic), az albán (Anastasios [Yanoulatos]), a román (Mircea Pácurariu), a moldáviai (Emil Dragnev), a magyarországi (Kiss Etele), az együtt tárgyalt csehországi és szlovákiai (Christophe Pulec, Georges Stránsky), a lengyelországi (Antoni Mironowicz), a balti államokbeli, vagyis az észtországi, a lettországi és a litvániai (Alexander Gavrilin, Baiba Pazane), a fehéroroszországi (Feodor Krivonos), az ukrajnai (Sophia Senyk), az orosz (Mikhail Vitalievich Chkarovski), valamint a grúziai (Zaza Abashidzé) ortodox egyházak történetének korszakokra bontott bemutatása. Esetenként (például Bulgária, a szerb ortodox egyház, Albánia, Románia, Moldávia, Magyarország, Csehország és Szlovákia, Lengyel- ország, Észtország, Lettország, Litvánia és Grúzia vonatkozásában) az egyes tanulmányok tágabb történeti ismertetőt is tartalmaznak, hogy az olvasó kontextusba ágyazottan szemlélhesse, s ezáltal jobban értse a 20. század történéseit. Egyes szerzők pedig (például Nanakis, Sabev, Pácurariu) arra is figyelmet fordítanak, hogy az adott ország (például 3 Ld. Orthodoxie. L’Information orthodoxe sur Internet. Online: www.orthodoxie.com - 2010. június. 4 Egyetlen kivétel épp a magyarországi ortodoxiának szentelt fejezet szerzője, Kiss Etele művészettörténész, akinek a témában nem igazán van értékelhető tudományos teljesítménye. Ez pedig erőteljesen rányomja a bélyegét a tanulmányára.
