Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár János: Az aradi állásfoglalás - a magyar-román diplomáciai kapcsolatok és a "Vasile-dosszié" tükrében. Nagyvárad, Partium Kiadó, 2008. 89 old.
Recenziók 137 szabályosan elszabotálták. Kapcsolatukat még jobban megterhelte, hogy a magyar politikusok egy része a gorbacsovi nyitottság (glasz- noszty) hatására szabadabban kezdett beszélni, a sajtó pedig írni a magyar nemzeti érdekekről és a két ország közötti nézeteltérésekről. A legfontosabb vitatémákat a történelemszemlélet különbségei, a nemzetiségi kérdés romániai megoldatlansága, az állampolgárok utazásának ottani korlátozott volta, az utóbbi időben tőlük Magyarországra érkező politikai menekültek kérdései képezték. Romániát a nyílt beszédnek ez a módja és tartalma irritálta; ők az ország lakossága előtt igyekeztek ezeket a problémákat nemlétezőként feltüntetni. Ehhez társult aztán az erdélyi magyaroknak ipari „komplexumokba” való erőszakos áttelepítése tervének a híre. A romániai falvak lerombolása elleni tiltakozás csúcspontja az 1988. június 27-i budapesti fáklyás tüntetés volt. A több tízezernyi tömeg fegyelmezetten vonult a román nagykövetséghez, hogy ott a szervezők egy tiltakozó nyilatkozatot adjanak át. A román vezetés szerint a magyar kormánynak be kellett volna tiltania ezt a tüntetést. Megtorlásként másnap Bukarestben közölték a magyar nagykövettel, hogy a kolozsvári magyar konzulátust azonnali hatállyal bezárják, és annak teljes személyzete negyvennyolc órán belül köteles elhagyni az országot. (A debreceni román konzulátust már megnyitása után öt évvel, vagyis 1985-ben minden indoklás nélkül megszüntették.) Ettől kezdve a román határőrök a Romániába beutazni kívánó magyarokat tömegesen küldték vissza, és átkutatták a magyar diplomatákat, a diplomáciai levelezést is. Ekkor már - május végétől - Grósz Károly volt az MSZMP főtitkára. Ő többször is készségét nyilvánította a Ceau§escuval való találkozásra, míg végül augusztus végén megkapta az óhajtott lehetőséget. Mind a meghívás módja, mind a végül 1988. augusztus 28- án Aradon lebonyolított találkozó megszervezése több, a magyar félre nézve megalázó momentumot tartalmazott. A románok ugyanakkor a két legfontosabb aktuális kérdésről: a településrendezésnek nevezett falurombolásról, valamint a kolozsvári magyar konzulátusról nem voltak hajlandók tárgyalni. A találkozó a két ország kapcsolatán lényegében nem változtatott. Ebben a politikai keretben született az Erdélyi Református Egyháznak a falurombolással kapcsolatos állásfoglalása. Molnár János, e könyv szerzője a falurombolás elleni közös egyházi fellépésről írt tervezetét 1988 júniusában mutatta meg Tőkés Lászlónak, akit nem sokkal azelőtt neveztek ki temesvári segédlelkésznek, így mindketten ugyanahhoz a református egyházmegyéhez tartoztak. Tőkés messzemenően egyetértett a kezdeményezéssel, és a maga kiegészítéseivel megkísérelte a szöveget eljuttatni mind a tizenhárom egyházmegyéhez. A közvetítésben megbízható, illetve annak vélt emberek segítségét igénybe véve azt szorgalmazta, hogy a szeptember eleji egyházmegyei gyűlések résztvevői a javaslatot szavazzák meg, majd juttassák el a két református püspöknek.
