Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár János: Az aradi állásfoglalás - a magyar-román diplomáciai kapcsolatok és a "Vasile-dosszié" tükrében. Nagyvárad, Partium Kiadó, 2008. 89 old.
138 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) A tervezet javasolta a két református egyházkerület vezetőinek, hogy amennyiben a pusztítás elkerülhetetlen, vegyék fel a kapcsolatot valamennyi elismert felekezettel és közös fellépéssel kíséreljék meg mérsékelni az állami szervek által végrehajtani szándékozott „területrendezési” akciónak közösségi, társadalmi, gazdasági, etnikai, valamint a vallási életet érintő lehetséges kártételeit. A javaslat megfogalmazta azokat a szempontokat, amelyeket jogos céljaik érdekében az egyházaknak érvényesíteniük kell. Molnár János és Tőkés László kétségtelennek tartották (már csak azért is, mert néhány évvel korábban köztudottan maguk is közölték az Ellenpontok című szamizdat folyóiratban), hogy a román állambiztonsági szervek kiemelt figyelmének „örvendenek”, ezért attól tartottak, hogy ezek megneszelhetik az újabb akcióra való készülődésüket, beavatkoznak és megakadályozzák azt. Mivel azonban erre semmi jel nem utalt, úgy vélték, hogy készülődésük elkerülte a szeku figyelmét. Csak amikor 2007-ben Tőkés László megkaphatta a róla szóló megfigyelési dossziékat, derült ki, hogy valójában minden lépésükről tudtak, de csak közvetett módon, az egyházi vezetés és főleg beépített ügynökeik révén, közvetlen beavatkozás nélkül igyekeztek befolyásolni a fejleményeket. Szekus ügynök volt az a lelkész is, akiben Tőkés a legjobban megbízott, és aki reménye szerint fontos szerepet játszott volna a szervezésben. Ez azonban a gyűlésen való felolvasás előkészítése helyett mindjárt a szervekhez vitte el a beadvány tervezetét. A szöveg végül csak a Temesvári Református Egyházmegye Lelkészi Közösségének szeptember 6-án Aradon tartott ún. adminisztratív gyűlésén hangzott el Molnár János felolvasásában. Ezt a résztvevők megvitatták, és hozzászólásaik alapján egy kétpontos függelékkel egészítették ki. A négy tartózkodással megszavazott beadványt Tőkés László másnap adta le az aradi esperességen. Az esetről akkor a Szabad Európa Rádió is beszámolt. Tapasztalataik és az általános politikai légkör alapján a szervezők arra számítottak, hogy az állambiztonsági szervek számon kérik majd rajtuk, amit cselekedtek. De mindössze annyi történt, hogy Tőkés László, Molnár János és Béres János lelkészeket berendelték a váradi püspökségre, ahol kihallgatták őket, majd írásbeli intést kaptak a püspöktől. Úgy látszik, a szekuritáte megelégedett a folyamat nyomon követésével, majd a résztvevők további megfigyelésével, de nem akart politikai ügyet kreálni az esetből. Az aradi egyházi tiltakozás1 végül is ismeretlen maradt, mint ahogy méltatlanul keveset említették a temesvári felkelés történetét vagy a korábbi Ellenpontok-ügyet. Egészen különös, hogy a romániai magyar ellenállási kísérletek alig kaptak nyilvánosságot, még kevésbé került sor 1 Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az 1988-as aradi dokumentum szövege megtalálható még: Tőkés László: Temesvár ostroma, 1989. Bp., 1990. 10- 13. p.; Molnár János: A Nagyváradi (Királyhágómelléki) Református egyházkerület története, 1944-1989. Nagyvárad, 2001. 463-465. p.; Erdély Ma. Dokumentumok. Online: http://erdely.ma - 2010. június.
