Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár Sándor Károly: Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához. Budapest, A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2009. 163 old.

Recenziók 133 Bewegung« ii tézise, 1933. május 12. és az ún. Düsseldofi Tételek 14 pontban, 1933. május 20.” (16-17. p.) Sajnos e dokumentumok eredeti, vagy magyar fordításai megjelenési helyének a megadása, esetleges rövid taralmi összefoglalója elmaradt.21 A források közötti konfrontáció még nyilvánvalóbb, erőteljesebb lett volna, ha ezeket is az olvasók elé tárta volna a szerző. A bevezetésben helyet kaphatott volna továbbá annak bemutatása, hogy honnan kapta a forrás elnevezését. A hitvallási iratok általában a keletkezés helyéről kapják elnevezésüket, így van ez ebben az esetben is. A szóban forgó forrás és annak elemzése az 1934. május 29. és 31. között Barmenben ülésezett zsinat után kapta a nevét. Barmen önálló város volt a Ruhr vidéken egészen 1930-ig, amikor Wuppertal váro­sához csatolták. Éppen ezért ritkábban, de előfordul a szakirodalomban, hogy „Wuppertal-Barmen Teológiai Nyilatkozat/Hitvallás” néven említik. A hitvallási iratok tanulmányozásánál hasonlóan fontos, mint más történeti forrásoknál a szerzőség kérdésének a felvetése. Ha egy szemé­lyes hitvallási iratról van szó, akkor viszonylag egyszerű helyzet áll fenn. Olyan esetben viszont, ahol 138 küldött fogadott el dokumentu­mot - mindenki azt sajátjának érezve -, mindez viszonylag nehéz fel­adat. Itt bizonyosan tudható, hogy a Nyilatkozat tételei már korábban is megjelentek, azokról vita folyt az 1930-as évek elejétől. A nyilatkozat összeállításban fontos szerep jutott a 20. század egyik meghatározó protestáns teológusának, Kari Barthnak, rajta kívül még Hans Asmussennek (1898-1968), akinek a szerepéről sajnos alig található adat a kortörténeti bevezetőben. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat elfo­gadásához vezető úton nagyon fontos szerep jutott Asmussennek, aki­nek az előadása döntő hatásúnak bizonyult 1934. május 31-én a dekré­tum elfogadásában, ez a forrás azonban magyarul nem elérhető, arra hivatkozás nem történt. Asmussen elmondta, hogy a zsinat elé tévesz­tett hitvallás elfogadásával nem egy új egyházat szeretnének létrehozni, hanem az 1933-1934. évben történt eseményekre (az egyház szervezetét 7., A birodalmi püspök - mivel a hívek túlnyomó része lutheránus — maga is az. Segítségére egy református birodalmi vikárius álljon. (Reichsvikar). 8., A birodalmi püspök (Reichsbischof) székhelye Luther városa, Wittenberg legyen. A vártemplom legyen a gyülekezete. 9., A fentebbi irányvonal figyelembevétele mellett a Birodalmi Egyház a birodalmi püspököt az összes evangélikus gyülekezeti tagság (Kirchenvolk) bevonásával választja meg urnás választással 1933. október 31-én. A válasz­tásra azok jogosultak, akik az állami választásra is jogosultak. A választáson azok a keresztyének, akik nem árja származásúak, nem ve­hetnek részt. 10., A birodalmi püspök az Evangélikus Birodalmi Egyház kiépítését a fen­tebbi alapelvek szerint hajtja végre.” 21 Mindegyik szöveg megtalálható a Bekenntnisschriften des Jahres dokumen­tumgyűjteményekben.

Next

/
Thumbnails
Contents