Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár Sándor Károly: Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához. Budapest, A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2009. 163 old.
130 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) szövege hivatalos sajtóban először csak 1989-ben jelenhetett megjs A kötet e két kordokumentum történetének, elemzésének és hatásának bemutatása tehát. A Barmeni tételek szerkezeti felosztásának kérdése kapcsán a Fekete Károly bemutatta mind a szerző(k)-szerkesztő(k) céljait és az újabb felosztási lehetőséget egyaránt. (39-40. p.) Eredetileg a hat tételt két nagy egységre osztották. Az I-II. tétel a krisztológiai érveket mutatta be, melyeket a III-VI. tételek ekklésiológiai tanítása követ. Újabb felosztási lehetőség Rudolf Werth nevéhez fűződik, aki a III. tételt, vagyis az „egyház a testvérek gyülekezete, akiknek tanúskodniuk kell Krisztusról” címűt a krisztológiai tételek közé sorolja inkább. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat felépítése, elemzése és magyarázata (a könyv java része) kapcsán világos, a legfontosabb dogmatikai kérdések bemutatására és magyarázatára szorítkozott a szerző; ezzel a felépítéssel a teológiát nem végzettek számára is segítséget nyújt a dokumentum megértéséhez. Az alapvetően a rendszeres teológia feladatkörébe tartozó hitvallási irat bemutatásán túlmenően Fekete Károly arra törekedett, hogy rávilágítson a dekrétum és a 16. századi hitvallási iratok közötti elvi és szemléletbeli hasonlóságokra. A tételek bemutatásánál fontos szerepet kapnak a dogmatörténeti, biblikai teológiai és gyakorlati teológiai szempontok is a szigorúan vett dogmatikai és etikai üzenetek kibontása mellett. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat mind a hat pontja ugyanazon hármas felépítést követi, amely minden esetben bibliai alapvetéssel kezdődik, majd ezt teológiai érvelés követi és végül visszautasítás zár. A dekrétum harmadik része minden esetben egy elutasító forma, céljuk ezzel a III. Birodalom egyházi és politikai ideológiájában rejlő elhajlásokra való figyelemfelhívás és döntéshozatalra késztetés volt, így például az I. tételben „Barth vezetésével nemet mond a természeti teológiára” (52. p.), a IV. tétel a világi vezérelv egyházi bevezetését utasítja vissza. (86. p.) A hitvallási irat záradékát (123-125. p.) elemezve bemutatásra került, hogy miként egykor Speyerben (1529. április 20-án), úgy Barmen-ben is a regnáló hatalommal szembeni ellenállásra utal az irat végén található rövidítés: „V. D. M. I. Ae - Verbum Dei manet in aeternum. A protestáns fejedelmek szálláshelyén is megjelent ez a betűsor, sőt Állhatatos János és Hesseni Fülöp fejedelmek apródjaik kabátujjára is ráhímezték ezt a feliratot. A végső hitigazságok tévedhetetlen kinyilatkoztat ója nem az egyház, a véges intézmény, hanem egyes egyedül Isten örökkévaló Igéje” (124. p.). A szöveg elemzése a hitvallási irat hármas egységéhez kapcsolódik, majd annak értékelését is adja Fekete Károly, ami a következetések alcím alatt találhatóak. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat pontjainak értékelése olyan szempontokat tartalmaz az olvasók számára, melyeken keresztül újra átgondolható az egyház feladatának és benne a gyülekezet tagjainak (akik lehetnek munkások, bolti eladók, tanárok, kutatók, 15 15 Hitvalló nyilatkozat. In: Confessio, 1989. 2. sz. 118-121. p.
