Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marosi István: Görög katolikusok Bereg vármegye Tiszaháti járásában
44 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) A beszélt nyelvre azonban nincs biztos adatunk, mert a schematismusokban szereplő bejegyzés a nyelvre (lingva) vonatkozólag valószínűsíthetően a liturgia nyelvét jelenti. A Beregszászi Esperesi Kerület Tiszaháti járásra eső részében a beszélt nyelv minden bizonnyal a magyar volt, miután magyaroknak vallották magukat az emberek. A 19. század második felében, de jobbára a kiegyezés után a latin egyházi közigazgatási nyelv is áttért a magyarra. Ezt bizonyítja az egyházmegyei iratokban olvasható levelezések nyelve is. A Tiszaháti járás egyházközségeinek a Beregszászi Levéltárban fellelhető levelezése a püspökséggel is latin nyelvű volt az említett század 40-es évéig. Azonban a nyelv- használat sem ragaszkodott kizárólag a latin nyelvhez. Mint például Gribóvszky András makkosjánosi parókus levele Bacsinszky András püspökhöz 1797. szeptember 19-én a homoki egyházközség kehelyvá- sárlása ügyében magyarul íródott.38 Vagy Csebi Pogány Ferenc levelezése a püspökséggel a kovászói parókussal folytatott vitájáról.39 Az egyházmegyei központtal való levelezésben általános tendencia, hogy az egyházközségek vezetői, illetve más személyek által megfogalmazott levelek akár latin, szláv, vagy magyar nyelven íródhattak is, a válasz minden esetben az egyházi hivatal részéről latin nyelvű volt. A 1860- 70-es évektől válik általános tendenciává, hogy magyarul folyik a levelezés mindkét irányba. A közigazgatási reformra visszatérve megállapíthatjuk, hogy a Tiszaháti járás a következő falvakat foglalja magába: Makkosjánosi, Kisbégány, Nagybégány, Homok, Déda, Balazsér, Beregszász-Végardó, Nagybereg, Kígyós, Beregújfalu, Nagymuzsaj, Bene, Kovászó, Sárosoroszi, Nagyborzsova, Csetfalva, Tiszakóród, Halábor, Csorna, Nagybakta, Gecse, Macsola, Gelénes, Mezővári, Asztély, Búcsú, Surány, Márok, Márokpapi, Csaroda, Tákos, Fejércse, Tarpa, Gulács, Tivadar, Jánd, Gergelyi, Ugornya. Beregszász pedig, mint székhely kiemelt helyet foglalt el, rendezett tanácsú város státusszal. A Beregszászi Esperesi Kerület, mint egy a Bereg Vármegyei Alesperességek közül azonban nem követi a járási közigazgatás határát. A Beregszászi Esperesi Kerülethez a Tiszaháti járásból az 1908-as és 1915-ös schematismusok szerint Beregszász és filiái,4° Kovászó és filiái^1 Makkosjánosi és filiái,42 Mezőhomok és filiái« tartoztak. A felvidéki járásból az 1908-as schematismus szerint Alsóremete és filiái,44 * 39 * * * 43 44 a» Vő.: F. 151. Op. 5. Jegy. hr. 1755.1. p. 39 Vő.: F. 151. Op. 3. Jegy. hr. 2030-ban található az egész levelezés. 4° Asztély, Badaló, Beregardó, Bulcsu, Csaroda, Fejércse, Halábor, Hete, Macsola, Márokpapi, Mezőgecse, Nagyborzsova, Nagymuzsaly, Beregsurány, Tarpa (és környéke), Tákos, Tiszacsoma, Tivadar, Vári és környéke. 41 Bene, Sárosoroszi. 42 Balazsér, Csákymajor, Csikósgorond, Gát, Kisbégány, Nagybégány, Nyárasgorond. 43 Barabás, Mezőhomok, Beregdéda, Gelénes, Beregdarócz. 44 Beregújfalu, Felsőremete, Kígyós, Nagybereg.
