Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szűcs Zoltán Gábor: "Hogy Isten Fijai légyünk". Egy református köznemes élete halottbúcsúztatók tükrében
„Hogy Isten Fijai légyünk” 65 hideg és hosszú okoskodás”, az ilyen emberek „többet használnak a társaságnak” mint a bölcsek, s egyébként is, mivel benne az „emberi szeretet munkás”, szüntelenül segíti környezetét, s még azokkal is becsülettel van, akiken nem segíthet. Mi több, még a saját kárára is használ környezetének. E „jó szív” érzéseit pedig Majoros végül egy Vergili- us-idézettel (Aeneis I. 630.), Didó szavaival jellemzi „A’ bajok, Ínségek engem is nyomának / Azért enyhítője lészek más bajának.” A harmadik része a propositiónak a hazaszeretet, amely nemcsak a „polgári”, de az „erkőltsi értelemben vett” nemességhez is szükséges, s így a közrendűeknek is lehet sajátossága. Ez, Majoros szerint, nem csak a horatiusi „Dulce et decorum est pro patria mori” kötelességét jelenti, bármennyire is érvényes azok példája, akik így jártak el, s akiket megfelelő helyzetben követni kell. A hazaszeretet a mindennapokban is gyakorolható ugyanis, s voltaképp a felebarát iránti szeretetből következik. Ezért van, hogy a „hideg Egoista” sem a „szenyvedő emberiség sorsa”, sem a „hazának boldog és virágzó állapotja” iránt nem lelkesedik, hanem csigaként húzódik vissza saját házába. Majoros első példája a hazaszeretetre, a „társaság boldogságára” és az emberiség „díszére” szolgáló „intézetek” támogatása, a tudományok és mesterségek „bóldogítása”. A második példa a fejedelem és a haza „hasznát szorosan öszveforrasztani” való képesség, amelynek lényege, hogy ha valaki az egyik pártját fogja, a másiknak azért ne ártson, mivel ,,a’ Fejedelem és a’ haza nem két külömböző test”. A harmadik, hogy bíróként semmi sem tántoríthatja el az igazságtól. A negyedik, hogy a felsőbbséget elismeri, de ha valakinek a jogai sérülnek, akkor „bátran és okosan tud és mer szóllani”.34 A propositio negyedik része a vallásosságról szól, amelyet az ember okos lény mivoltából fakadó természetes kötelességként ír le Majoros. Hiszen magának az emberi értelemnek is az a lényege, hogy „igazságokat” és „reményt” ad az embernek. Az igazi nemes helyes vallásosságát Majoros előbb szembeállítja azokkal a felfogásokkal, amelyek a vallást vagy „tsak haszonkeresés eszközévé”, illetve „haszontalan szőrszál hasogatásoknak szövevényévé” fokozták le, majd egy újabb ellentétpár segítségével elhatárolja az ilyen ember „tiszta” vallását mind a „babonás vak hittől”, mind a „kételkedéstől,” és természetesen azonosítja azzal a vallással, amelyet „Jézus e’ világra hozott”. E vallást „az okosság és a’ szív táplálja”, a „hit kifejti” és jó cselekedetek forrásává teszi. S ez a vallás teszi Majoros szerint fontos kötelességévé az igaz nemesnek az „Eklésiák jobb karba, bátorságba való” hozását, az „oskolák” gondozását. Szemere életrajzi adatai ezután következnek, mégpedig oly módon, hogy az iménti értelmezési keret elemei gyakran szó szerint ismétlődsz Tóth Ferenc erkölcstudományának egyik feladatát a „jó polgárrá” nevelésben látja, s Majorossal egyezően a királyhűséget, törvénytiszteletet, hazafi- ságot, egymás iránti szeretetet, valamint a „virtusos emberek Társaságának” terjesztését sorolja fel alapvető értékekként. Ld. Tóth, 1817. XI. p.
