Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marosi István: Görög katolikusok Bereg vármegye Tiszaháti járásában
40 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) egyházmegye jelentős részét tette ki. A következőkben pedig a Tiszaháti járás görög katolikusságával foglalkozunk. Meg kell jegyeznünk, hogy esetünkben még a történelmi Magyarország területén lévő, fel nem osztott Bereg megyéről beszélünk, s nem a jelenlegi Magyarországot alkotó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő Csonka-Beregről van szó. A pontosítás végett azt is meg kell jegyeznünk, hogy nem téveszthető össze a terület a kárpátaljai, vagy a magyar terminológia szerinti Tiszántúllal. (Kárpátalján ez egyébként a Tiszapéterfalva, Nevetlenfalu, Batár stb. környéki, Tisza folyóval és az ukrán-román határral körbezárt területet jelenti.) Magyarországon a vármegyék járásokra való felosztása már a 18. század végén létezik. Erre abból a tényből lehet következtetni, hogy a görög katolikusok 1786-os összeírásában már a későbbi helységnevek szerepelnek, csak más területi beosztással. Makkosjánosi a Mezőkaszonyi járásban (in processu Kaszony) szerepel fíliáival (Balazsér, Kisbégány, Nagybégány, Kaszony, Homok, Déda) együtt. Beregszász és fíliái (köztük Tiszacsoma is) az akkori Tiszaháti járásban (in processu Tiszahát) helyezkednek el. Jól mutatja a terület egységét és a hívek, a parókiák alacsony számát, hogy ehhez a járáshoz tartozott még Nagydobos (fíliái: Vitka és Vásárosnamény) is. (Beregszász és Nagydobos közötti távolság a jelenlegi útviszonyok tekintetében is kb. 40 kilométer.) A Magyarországon 1873 óta megjelenő helységnévtárak tanúskodnak a közigazgatási beosztásokról. Az 1873. évi helységnévtár tanúsága szerint, amely az 1869. évi népszámlálás alapján készült, a vármegyei közigazgatás elősegítése érdekében kismegyékre, járásokra oszlottak a területek. Bereg vármegyében két színmagyar járás volt, a Mezőkaszonyi és a Tiszaháti. A Tisza-völgyében 29 településen, a Tiszahát mezőségén 22, a Szernye-mocsár körül 14, Munkács város déli részén a Sajgó-erdőnél 3 faluban (Dercen, Fornos, Izsnyéte) éltek összefüggő egységben a magyarok, s Beregrákoson, Pászikán és az akkor háromnegyed részben magyar Munkácson pedig nyelvszigetnek tekinthetőén éltek.26 Az 1910-es népszámláláskor a Kisdobrony-Nagydobrony-Cson- gor-Barkaszó-Izsnyéte—Dercen-Fomos-Beregújfahi-Felsőremete vonal volt az elválasztó az északra elhelyezkedő raszin és német (sváb) lakosság között. Magyar vonatkozásban lényegében csak a Tiszaháti járásban beszélhetünk görög katolikusokról. A 19. század egyházi összeírásaiban (schematizmusok) a magyar görög katolikusok elenyésző számban előfordultak a Munkácsi járásban Gorond és Izsnyéte községekben (ezekben a községekben egyébként nagy számú ruszin nyelvű görög katolikus közösség élt), a Mezőkaszonyiban Barkaszó, Tisza-Szalka és Beregdaróc községekben voltak magyar ajkú görög katolikusok. Ez utóbbi, mint Makkosjánosi, később pedig mint Mezőhomok fíliája egy26 Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján. I. Magyarok, ruszinok, csehek és ukránok 1918-1945 között. Nyíregyháza, 2005. 45kk.
